Hirdetés
Pályázatok » Kálnoky László 100
Bejegyzések a következő címkével: 'd'
Jelige: dudo
Ellopott emlékek
„Hová lettek a családi ereklyék”[1],
Sok kedves emlék hová illanhatott?
Ki lopja orvul anyáink erényét,
Ki töröl ki számtalan pillanatot?
Jelige: Dorottya
Illatok, hangok
„Hová lettek a családi ereklyék”[1]
az édes fánkok, szén-meleg esték
a sehová föl nem írt szavak
az álmok, mik elpárologtak…
hová tűnt a dunyhák ős-melege
piték illata, vánkos deleje
merre lett a pincék dohszaga
a veranda csendje, a hold pitvara…
Elveszette-e az udvar téli csendje
a nyári lég jószagú rendje?
Meglelem még a tej savanyodó szagát
s jó kutyánk sárguló, eltűnő holdját?
Mikor a faluvégen járok egyedül
a fülembe egy nóta vissza-vissza csendül
öreg mamám csendes hangján hallom
elmosódott gyerek-emlék hangon…
a szívében szunnyadt ósdi dallam
amint énekli a mama gyöngyözve, halkan…
de a vekker, az undor, fölráz újra
keresem, hiába, a tűnt múltat dúlva,
nem maradt semmi csak ez az óra
meg a szavak, dallamok, ízek hódolója
fényképek, megsárgult széllel
fejfa, sokszor játszva a széllel,
illatok, hangok, mind távolba tűnik…
„szellemképüket az utódok őrzik.”[2]
Jelige: degeneration
Kálnoky László kérdezte
„Hová lettek a családi ereklyék”[1]?
Eladtuk mind! Mit az osztrák, a német
S az orosz meghagyott, az önmértéket
Kínálva tartottunk egy kótyavetyét,
Ahol elkelt. Lett belőle zene, tánc,
Pár egzotikus falat, puccos pia,
Fehércsíkos-kékfüstös utópia,
Meg persze fájós fej, remegő kéz, s lánc.
A lánc jó. Összezárt szemek hajlékony
Szövete szövétneknél jobban vezet,
Összefűz embert, nyakat, kézzel kezet,
Erősen, és örökké, míg a fény illékony.
