Bejegyzések a következő címkével: 'c'


Jelige: Csaladi titkok

Beküldte: admin, 2012-01-11 18:29:58 | 0 Hozzászólások  | Címkék:

Elsárgult múlt…

- „Hová lettek a családi ereklyék”[1],- néztem mosolyogva nagyanyámra.
- Hol vannak a családi „kincseink”? - faggattam tovább könyörtelenül.  Gyermek voltam még, erőszakosan választ vártam. Úgy éreztem valamiből jóval kevesebb jutott nekem, mint társaimnak.
Fenn voltunk a padláson. Ócska ládákban, dobozokban kutattunk. Magunk sem igazán tudtuk, mit is keresünk. Elbarnult, foszladozó papírok között turkáltunk.
Nagyanyám komolytalan kérdésemre mosolyogva fejemre bökött, csontos, hosszú ujjával:
- Itt - majd elkomolyodott arccal a szívem tájékára mutatott - és itt.

0 comments | A teljes bejegyzés

Jelige: családi ereklyék

Beküldte: admin, 2012-01-10 17:22:43 | 0 Hozzászólások  | Címkék:

„Hová lettek a családi ereklyék”[1]?
Nem maradt más,
csak az emlékek.
Hová tűntek?
Elvesztek.
Már csak a nyomuk maradt meg.
Nyomot hagytak maguk után.
„szellemképüket az utódok őrzik.”[2]

0 comments | A teljes bejegyzés

Jelige: Csillámnemzedék

Beküldte: admin, 2012-01-10 13:45:36 | 0 Hozzászólások  | Címkék:

Feltörés

– „Hová lettek a családi ereklyék”[1]? Mi lehet most velük?
– Azokra a kacatokra gondolsz? – kérdezte Gizi, remegve az idegtől. Nemes egyszerűséggel szólva, kipakolták a balatoni nyaralójukat. A fiókokat feltúrták, a tányérokat és a poharakat összetörték, az összes értékes vagy annak tűnő holmit elvitték.
Géza, Gizi férje, teljesen magába roskadt. Még a nagyszülei vették a házat, ezelőtt hatvanöt évvel. Lemondóan járkált fel-alá a házban, gyerekkora féltve őrzött emlékei után kutatva. Amit nem vittek magukkal, az darabokban hevert a padlón. Minden odalett.

0 comments | A teljes bejegyzés

Jelige: cinege

Beküldte: admin, 2012-01-10 13:30:42 | 0 Hozzászólások  | Címkék: ,

Ámokfutás

„Hová lettek a családi ereklyék”[1], a féloldalasan lekopott fogazatú, barnaerezett oldalú, piszkosdrapp szarú sűrűfésű? Még mindig visszacseng fülébe időnként Édesanya bársonybélelt hangtónusa. Józsikám, egy ilyen nagy fiú csak nem fog pityeregni. Szépen felöltözöl, megnedvesíted a fésűdet, végiggereblyézed a loboncodat, odamész és megmondod, nem durván, de határozottan, hogy neked ezzel a dologgal kapcsolatban az az elképzelésed… Meglátod, respektálni fogják. Igen, akkor ez így működött, de most ki elé járuljon és mit tárjon elé?

0 comments | A teljes bejegyzés