Pályázatok » Kálnoky László 100
„Hová lettek a családi ereklyék”[1]
melyeket féltve őriztek a régi polcok.
Porlepte emlékek és értékes pillanatok,
ami akár egy pillantás hatására felfedi magát.
Régen sokat jártam azokhoz a polcokhoz,
kislányként számonkértem valakit
kértem a nagymamát,
hogy mondja el a történeteket.
Emlékszem,mennyire vártam az estét,
hogy újra halljam azokat a meséket.
Jobb volt,mint egy rajzfilm.
Számomra ez volt a normális élet.
Ennek már rég vége,
a mesék eltűntek.
Ahogy a polcok is,
és a régi családi ereklyék.
Az alakokra még valamennyire emlékszek,
nagymamám mindig azt mondta:
Az őseink történeteire emlékeznünk kell,mivel
„szellemképüket az utódok őrzik.”[2]