Hirdetés
Pályázatok » Kálnoky László 100
Bejegyzések a következő címkével: 'a'
Jelige: .az
Létben sodródó csodák
„Hová lettek a családi ereklyék”[1]
eltűntek messze ködbe eltűntek
s vajon mi lesz nélkületek
oly szép családi ereklyék.
Jelige: alabástrom
A feledés háza
„Hová lettek a családi ereklyék”[1]? – kerestem őket az üres polcok pókhálós csendjében, ám nem voltak már sehol.
- Elvitték, ellopták, eladták? – nem tudhatom.
Jelige: Amable
Elmúlás
„Hová lettek a családi ereklyék”[1],
poros könyvekből a dohos sóhajok,
megsárgult fotókról bús árnyalakok?
Tovatűntek, mint egy csorba tükörkép.
Jelige: Agenda 2.
Múltam nyomában
„Hová lettek a családi ereklyék”[1]? Ez a kérdés motoszkált bennem minap, amikor múltamnak eredtem nyomába.
Mindig szerettem régi fényképeket nézegetni, elmerengni múltbeli – ismerős és ismeretlen - emberek képei felett, sorsokat képzelve az arcok mögé. Jelenetek, hajviseletek, szokások érhetők így tetten a közeli és távoli múltból.
Nekem nagyon fontosak ezek a képek: a múltból a jelenbe vezető ösvényen ők fogják kezem, hogy képes legyek megélni az életem.
Jelige: Agenda
Emlék-töredék
„Hová lettek a családi ereklyék”[1],
Apám háborút átélt könyvei,
Nagyapa katonatörténetei?
Hová lett a múlt, melyre
a jelennek kellett volna
ráépülnie, csak közben
minden odalett. Ezer költözés,
lebontott szülőházak romjai,
és a történelem, mely mindent
maga alá temetett.
Hová lettek a nyári délutánok
a hűs lombú körtefa alatt,
az ezerszer elmondott, unásig
ismételt mesék és családi
legendák: elúsztak mind-mind
a semmibe.
Mi marad majd utánunk?
Néhány kézirat, rózsaszín
szalaggal átkötött szerelmes
levél, megsárgult fényképeken
a nevesincs rokonok mosolya.
Nincs legendárium, mely
emléküket felidézze, csupán
a remény, hogy szívükben
„szellemképüket az utódok őrzik.”[2]
Jelige: Dorottya
Illatok, hangok
„Hová lettek a családi ereklyék”[1]
az édes fánkok, szén-meleg esték
a sehová föl nem írt szavak
az álmok, mik elpárologtak…
hová tűnt a dunyhák ős-melege
piték illata, vánkos deleje
merre lett a pincék dohszaga
a veranda csendje, a hold pitvara…
Elveszette-e az udvar téli csendje
a nyári lég jószagú rendje?
Meglelem még a tej savanyodó szagát
s jó kutyánk sárguló, eltűnő holdját?
Mikor a faluvégen járok egyedül
a fülembe egy nóta vissza-vissza csendül
öreg mamám csendes hangján hallom
elmosódott gyerek-emlék hangon…
a szívében szunnyadt ósdi dallam
amint énekli a mama gyöngyözve, halkan…
de a vekker, az undor, fölráz újra
keresem, hiába, a tűnt múltat dúlva,
nem maradt semmi csak ez az óra
meg a szavak, dallamok, ízek hódolója
fényképek, megsárgult széllel
fejfa, sokszor játszva a széllel,
illatok, hangok, mind távolba tűnik…
„szellemképüket az utódok őrzik.”[2]
Jelige: a madarak kirepülnek
A világ végein
„Hová lettek a családi ereklyék”[1]
Hogy kallódtunk el így, még idő előtt?
Mert tudod, én rád gondolok hajnalokon, amikor félmeztelenül fekszem a tömbházunk tetején egy üveg rummal a kezemben,
hajnalokon, amikor perecszagú köd száll a piactérre, a vásárcsarnokra, és a kürtöskalácssütő bódék berrr berrr berrregése ébreszti a hajléktalanokat,
hajnalokon, amikor Gil-Scott Heron basszusfanfárja szűrődik ki rongyos redőnyök mögül,
hajnalokon, amikor a művház szellőzőjéből kocsonya és citrom illata szökik,
hajnalokon, amikor fiatalok tejbárakban beat nemzedéket szavalnak egymásnak,
hajnalokon, amikor a bezárt kocsmák még működő zenegépei az utolsó poros nótát pörgetik,
hajnalokon, amikor kristófok vonyítva öklendeznek balatoni faházak előszobájának hajópadlóján csücsülve,
hajnalokon, amikor magányos srácok grasszálnak kockaköves temzeparti sétányokon a szeretőjük gondolatával a hátizsákjukban,
hajnalokon, amikor a maradék hervadó gázrózsák is elfújattak a házmester vigyázó intésére,
hajnalokon, amikor a sörfőzdék zaja kánont játszik a riasztókkal,
hajnalokon, amikor narancssárga benzingőz hagyja el a nyitott tanksapkát, és gőzölög a csatorna is a rácsokon át
hajnalokon, amikor bizonytalan szerelmesek összebújnak egy lassú dal ritmusára, a jól ismert szólamokra, a lószúnyogok méla násztáncának közepette,
hajnalokon, amikor üres vagonok hagyják el a sorompók sávját, hogy ta-tamm ta-tamm ta-tamm és megtörik a sínközi pipacs szára is,
hajnalokon, amikor a halászléillatú kapualjakban kóbor kutyák fogócskáznak,
hajnalokon, amikor a postások nyeregbe kapnak és a negyedik műszakosok frissen huzatolt párnára hajtják izzadt homlokukat,
hajnalokon, amikor az ember elgondolkodik az életről egy felmosó vödör felett, és mégis mozog a Föld,
hajnalokon, amikor a vegyesbolt bevásárlókocsijai visszagördülnek helyükre tele zellerrel, karalábéval meg mosolygó gyerekekkel,
hajnalokon, amikor az ázott plakátokat körbevillogja a neon, és Karloff is lekerül az artmozi repertoárjáról,
Jelige: agg napok
Tükörbe zárt válaszok
„Hová lettek a családi ereklyék”[1]
a régi világ, múlt töredékei?
A poros-mocskos padlást s pincét nézem,
s egy külső szemlélő nem is képzeli,
Jelige: Agora
KULTÚRPISTA ADÁCSON
„Hová lettek a családi ereklyék”[1], a Csendkoldus elmenő pillanatai?
Jelige: Ariel59
Oltári kegyeletsértés
„Hová lettek a családi ereklyék”[1]
egykor oly víg bibircsókos csoroszlyák,
párkaként sorsunk végleg elorozták,
finom fonalát szépen összetépték.
