Hirdetés
Pályázatok » Kálnoky László 100
Bejegyzések a következő címkével: 'a'
Jelige: Hollókéz
Hollókéz
„Hová lettek a családi ereklyék”[1]
egy átlag-éjen kutatom okát,
talán fagyos szél, mit isten okád?...,
sírni kéne, s egy imát is rebegnék.
Jelige: Aramoo1981
Változó idő
„Hová lettek a családi ereklyék”[1]
Szépen csillogók, halványan feketék?
Azokat már nem látom, eltűntek a mélyben,
Halkan távolodó szürke messzeségben.
Jelige: amrita
„Micike, ha nem lehet az enyém, akkor a koporsó”
„Hová lettek a családi ereklyék”[1] Nem szép, apró, ódon, ezüst medálra, fülbevalóra gondolok, nemesi oklevelünk se volt soha. Az őseim sváb bányászok voltak, harsányak, könnyen nevetősek, torkig evős-ivós családi mulatságokkal.
Jelige: Amália
Elmesélem, hova lettek a családi ereklyék
„Hová lettek a családi ereklyék”[1]
A községben talán kétszáz házaspár lakott, mindegyiknek volt néhány gyereke, esetleg kutyája. Az élet viszonylag kiegyensúlyozottnak volt mondható, eltekintve a gazdasági válságtól,ami mindenkit érintett. Az utak járhatók, működik még az önkormányzat, az iskola és a posta, sőt kulturális élet is van, a művelődési házban jóga, zumba tanfolyamok zajlanak, még színjátszókör is működik. Egy tavaszi estén költöztető teherautó fordult be az utcába és megállt a Németh ház előtt, ami akkor már három hónapja üres volt. A kocsi alkonyatban is élénk arany és vörös színe ihletett kísérlet volt a vándorlás szomorúságának leplezésére. A szomszédban lakó Murányi Márta az ablakból figyelte, hogyan cipelik be a kerten át az új szomszédok ingóságait.
Jelige: Alabástrom1848
Az utolsó őrző
„Hová lettek a családi ereklyék”[1]”?- dünnyögte magában, ahogy rejtekéből előbújt, s a kastély termein átlebbent. Ott, ahol - úgy gondolta - nem is oly’ régen még festmények lógtak az ősök képeivel, most mindenen az idő nyoma látszódott. A korhadt gerendákon át beszüremlett a fény, mely eszméléseinél hívta, de még nem mehetett. Még nem.... Valamit őriznie kell. Nem emlékezett már tisztán, mi az a dolog, de a kötelességérzet nem engedte el. Időnként magához tért, azonban egyre hosszabbak lettek a semmibe vesző bódulatok. Így lebegett földi, és túlvilág lét között, már sok-sok ideje. Ha néha emberek jöttek, s a zajra feleszmélt, dühösen űzte el őket. Érezte, most is megzavarják nyugalmát. Valaki, valakik jönnek. Az ajtó nyikorogva tárult, s egy idős hölgy lépett be rajta, néhány gyermek kíséretében. Az utóbbiak zajos kíváncsisággal nézelődtek a dohos, pókhálókkal teleszőtt teremben. Ide évek óta nem engedtek be senkit, mondván: látnivaló nincs, egy rozoga tákolmány az egész, melyet le kell bontani.
Jelige: Szél
Emlékek pora
„Hová lettek a családi ereklyék”[1] Tétován kóborlok szobáról szobára. A régi emlékek pora ül minden helyiségben, körberajzolja a bútorok, tárgyak hűlt helyét. Indiánost játszó gyermekként olvasom a nyomokat.
Igen, ott állt a nagymama oroszlánmancsú karosszéke, látszik a négy körmös nyomon. Úgy gubbasztott az öblében, akár egy csapzott rigó. Amott a hímzett búrájú lámpa villás nyoma. Vásznára még fiatalkorában hímzett bozótban nyúlfiat kergető rókát dédanyám. Mellette a masszív íróasztal terpeszkedő lenyomata. Hány és hány levelet írtam rajta! És ott támaszkodott a falnál nagyapám háromfiókos szekrénye, amiből mindig fűszeres dohány illata áradt. Még most is csiklandozza az orrom. A ruhásszekrény koporsónyomát sem tűntette el az idő. Anyám, fiatal lányként a szekrényajtó belső oldalára ragasztgatta a számára kedves írásokat. Mikor elköltözött, itthagyta mindet, akárcsak a szüleit. Huszonöt év múltával is csupán a betegség vehette rá, hogy meséljen a nagyszüleimről, és megkérjen, keressem meg őket.
Jelige: A
Örökség
„Hová lettek a családi ereklyék”[1]
a sok szép szerelmes vers,
melyet nagymamám kapott még...
valamikor ifjú leány korában.
Jelige: Abigél
Ránk hagyott rovások
„Hová lettek a családi ereklyék”[1] után sóvárgó vágyaink? Számít annyira a gyökereink eredete, hogy tudjuk, de mindig tudjuk honnan jöttünk? Van olyan élethelyzet, amikor nem szégyellem bevallani, elfelejtettem hogyan lettem én a gyarló és csodás emberi tulajdonságoknak pont ilyen összetételű keveréke?
Jelige: Under glaze
Revans
„Hová lettek a családi ereklyék”[1]? Ezt Réka kérdezte, alig pár perccel az után, hogy megérkezett a reptérről. Margó éppen az ételt merte a fehér porcelán tálból, aminek egyetlen dísze a karimája körül futó kék csík, akárcsak a teríték részét képező tányéroknak. Akkor vette, mikor a konyhát felszámolták, olcsón kiárusították a felszerelést a dolgozóknak. Egészen eddig büszke volt rá, sikerült megszerezni egy teljes tízszemélyes készletet, lapos, mély és kistányérokkal, pecsenyés és levesestállal. A lánya közben asztalhoz ült, lassan, kecses mozdulatokkal evett, de szeme még mindig az asztalt fürkészte. Már a desszertnél tartottak, mikor újra szóbahozta a sokat emlegetett antik ezüst étkészletet, amit Margó nászajándékba kapott Hermina tántitól.
Jelige: A családi ereklyékről
A családi ereklyékről
„Hová lettek a családi ereklyék”[1]
fosztogatói, és hová tűntek őrzői?
E dolgok kelletlenül maradtak itt,
mint a halálra ítéltek hada,
vagy mint a félelmetesek,
nyomukban pánik és pusztulás.
