Jelige: zsírpapír

Beküldte: admin, 2012-01-17 13:20:50  | Címkék:

A fésű egyszer, háromszor


              1

„Hová lettek a családi ereklyék”[1],
átláthatóvá tette mind a kor,
akár a röntgen madame Chauchat testét,
ne lepje vétek, leplező szigor.
Elég a por a csukható nyugágyon,
a vitrinajtón maradt ujjnyomat,
a bacilusok közt táncoló álom,
hogy utolér egy repkedő vonat.
Elég, ha minden reggel újraindul
a röpképet leíró szorgalom,
a portörlőrongy felkérdez latinból,
a tollsöprű meg diktál, borzalom.
Röpködnek mind, itt vannak, táncikálnak,
a fésű hozzá jó lesz muzsikának.


              2

A fésű egyszer jó lesz muzsikának,
rezeg rajta az áttetsző papír,
felém fordul, és nem nevez fiának,
csak megérint az arcáról a pír,
ecsetet fog és árnyékolt betűkkel
egy mondatot pingál a falra fel,
jelszó vagy sem, újra ifjonti szívvel
pipázik és egy telt kupát emel.
Barátaim, a harcot, melyet vívunk,
békévé oldja az emlékezés ,
eljő a kor, midőn országnyi fésűnk
egy óriás papír borítja és
rezegve szól a zsírpapír muzik,
és táncolhat majd mind, ki tartozik.


              3

Táncolhat mindenki, a tartozást
úgysem rendezi aggodalmatok,
a papír rezeg, és a vén cigányt
hiába táncoltatja már a bot,
inverzre fordul körülötte minden,
jelszavakat fest a falunkra a kéz,
megmér és könnyűnek talál az Isten,
és könnyen táncolni már nem nehéz.
Az átláthatóvá tett indulat,
mint madame Chauchat testén  át a kór,
a fésűn rezgő papírra mutat,
alatta ott az ország, valahol,
felvonultatja mind a felmenőit,
„szellemképüket az utódok őrzik.”[2]


[1] Kálnoky László: A kegyelet oltárán
[2] Kálnoky László: A kegyelet oltárán