Jelige: vivaldi7

Beküldte: admin, 2012-01-12 18:07:20  | Címkék: v

NEVERMIND

„Hová lettek a családi ereklyék”[1]
anyád tenyerén elcsitult rettegésed
a sötét kapualjtól s a mesék
tején fakadt világra-ébredésed
Hová tűnt a számok földrajza
amint szerre,nulláról törtre
kikalkulálta,hogy vágyadtól északra
leszel csillaggá keresztelve

Azóta a bölcsesség ára
már arcodat árkolja.
Indulatok ülepednek sorban
mint halmok alján a porban
kerekre fegyelmezett kövek
hasznavehetetlen játékszerek

Minden kellék már a helyén,
felnőttél,okultál
a vágyak szennyén.
Minden kihullt hajszál
sirodat veti enyhén,
csak a kislány kacag benned,
kacag egyre önfeledten

Lepleznéd kezed
reszketeg neszét,
de megnyugszol:
nincs már szeszély.
Semmi sem unszol
ami ledér,sekély
csak a mag dagad,
elfelejtett dac sarjad
mélyen elvetve
a sziv vermeiben

Most már felszállhatsz végre,
nem kötnek titkaid,
leveted,szórod szerte
feltépett rongyait
a szónak és vallomásaid
sikolya mitsem igazit
ha a legnémább szeretet
terit homlokodra
égszinkék végtelent.

Utánad már minden  rendben:
áthaladásod elvérzett ereklyéi
akár egy fehér végrendeletben
„szellemképüket az utódok őrzik.”[2]

[1] Kálnoky László: A kegyelet oltárán
[2] Kálnoky László: A kegyelet oltárán