Jelige: Villanydoboz

Beküldte: admin, 2012-01-23 19:14:07  | Címkék:

Ereklyék vándorlása 

„Hová lettek a családi ereklyék”[1], amiket tőlem kaptál, én pedig az apámtól? – kérdezte Orlando a fiát, Seant. Ő láthatóan zavarban volt, nem mert Orlando szemébe nézni.
- Hol vannak? – ismételte meg a kérdést Orlando. Sean még mindig nem válaszolt.
- Azt akarod, hogy kitagadjalak? Hol vannak?!
- Tudod… - kezdte hebegve Sean. – Tegnap… a haverokkal a kaszinónál jártunk, Josh pedig azt mondta, nem merek bemenni, pókerezni, és…
- Úristen – fogta a fejét Orlando. – Ugye nem az, amire gondolok?
- És… - dadogta Sean, aki megszólalni se tudott –, elvesztettem az összes pénzemet,… vissza akartam nyerni, de csak az ékszerek voltak nálam…
- Takarodj innen! – ordította Orlando. – Nem vagy a fiam! Ő nem tett volna ilyen emeletes hülyeséget! TAKARODJ!

Egy perccel később Sean csak a becsapódó ajtót hallotta maga mögött. Kis ideig nem tudta, mitévő legyen. Majd elhatározta magát. Elővette maradék öt dollárját a zsebéből, leintett egy taxit, beszállt és azt kérdezte:
- Mennyiért tud elvinni a Roosewelt útra?
- 3 dollár. Oda?
- Oda.

Tíz perccel később Sean már a kaszinó bejárata előtt állt. Belépett, majd az egyik asztalhoz lépett, és azt kérdezte:
- Két dollárral játszatok itt Blackjacket?
- Annyi a minimum tét – felelte a krupié. Leosztott két lapot Seannak. Ő azonnal lecsapta:
- Huszonegy!
- Gratulálok, négy dollár az öné.

Ez így ment tovább. Sean folyamatosan játszott, mindig annyi tétet rakott fel, hogy nyerjen valamit, de maradjon pénze, ha egy-egy menetet elveszítene. Párszor ez megtörtént. Fél órával később már ezer dollárja volt.
- Uram, át tudna fáradni egy másik asztalhoz? – kérdezte a krupié. – Nálam csak apró, a kollégámnál azonban nagyobb címletek vannak.
Sean nyerőszériája folytatódott. Az ezer dollárját ötvenezerre növelte. Mikor átvette a nyereményt, megkérdezte:
- Elvesztettem a családi ékszereimet, és szeretném visszanyerni. Van rá lehetőség?
- A tulajdonossal kell beszélnie – felelte a krupié. – Ismét ön nyert!
- Hol találom a tulajt?
- Hátul – mutatta a krupié. – Lapot?
- Most nem. Majd visszajövök. – Sean odament a tulajdonos irodájához. Bekopogott. Mikor egy hang jelezte, hogy „Szabad!”, belépett. Egy túlsúlyos, öltönyös férfi ült egy asztal mögött, kezében pedig Sean családi ékszereit tartotta.
- Üdvözlöm. Miben segíthetek?
- Azok az én ékszereim, és szeretném visszanyerni – felelte Sean.
- Nyugalom, ne siessünk annyira! Egy csésze teát előtte nem kér?
- Egy órája tagadott ki a saját apám, vissza akarom kapni a bizalmát!
- Rendben. Gazdag családja lehet. – A férfi felállt. – Elnézegettem, nagyon gyönyörűek. Visszanyerheti, de ugyanazon a játékon, amelyen elveszítette, tehát pókeren.
Sean megnyalta az ajkát. A póker szabályait nem ismerte, csak annyit tudott, hogy jó a minél nagyobb értékű lap. – Rendben – bólintott.
Kimentek az egyik asztalhoz. – Az ékszerek értékét ötszázezer dollárban állapítom meg – mosolygott ördögien a tulaj. „Csak ötvenezrem van. Ezt nem szúrhatom el” – gondolta Sean.
Leültek az asztalhoz, majd kiosztották a lapokat. Seannak két ász jutott, az egyik pikk, a másik treff volt. Lerakták az első három lapot. Az egyik egy ász volt, de a többi nem sokat segített. A következő kettő sem. Az ötödik lap után a tulaj berakta középre az összes ékszert egy zacskóban, és azt mondta:
- Allin.
Sean kénytelen volt berakni az ötvenezer dollárt. Majd lerakta a két ászt.
- Egyezzünk meg egy döntetlenben – mutatta a két ászát a tulaj is. – A következő menet dönt.
Ki lett osztva a következő két lap. Sean a pikk ászt, és a kör tízest kapta. A lerakott lapok: treff kettes, kör dáma, pikk bubi, pikk király, és pikk kilences.
- Allin – ismételte a tulaj. Sean ismét berakta az összes pénzét.
- Nyertem – vágta rá a tulaj, és lerakta pikk tízesét, és pikk nyolcasát. – Színsor. – Sean lerakta saját lapjait. A tulaj arcáról eltűnt a mosoly. Elvágtatott.
- Ön nyert, uram – mondta a krupié. – Ötvenezer dollár és az ékszerek.
- M-miért?
- Royal flush.
Sean először csak nézett a semmibe. Majd felkapta a zacskót és a pénzt, leintette az első taxit, és sietett is haza.
- Apám, gyere ki. Ezt látnod kell! – dörömbölt az ajtón. Orlando csak pár perc múlva nyitott ajtót.
- Nézd! – mutatta az ereklyéket Sean. – Itt van mellette ötvenezer dollár. Megbocsátasz?
Orlando nem akart hinni a szemének. Hosszú szünet után szólalt meg:
- Kicsit még dühös vagyok, de örülök, hogy tettél valamit. Legalább nem kell azon vigasztalódnunk, hogy reméljük, „szellemképüket az utódok őrzik.”[2]

 


[1] Kálnoky László: A kegyelet oltárán
[2] Kálnoky László: A kegyelet oltárán