Jelige: üvöltes

Beküldte: admin, 2012-01-08 17:57:57  | Címkék: ü

Belgium!

„Hová lettek a családi ereklyék”[1], ó, Belgium?

Szűk lépcsőházaid és piacod elvarázsolnak
dinnyék olajbogyók alsónadrágok
lopott parfümök arab kofák bizsuid
kint vagyok minden vasárnap, Midi.

Belgium!
Nyilvános mosdóid és aluljáróid
a kettő ugyan az
szintén híredet növelik
néger metrószerelvényeiden néztem a mozaikalagutat.

„Hová lettek a családi ereklyék”[1], ó, Belgium?

Csokidról nem szólok szól arról
mindenki más
ám azért magamba szívom gyáraid szagát
nem is beszélve a sörödről, ó, Belgium.

Belgium!
Csöpp kis lakásodban nincs tűzhely
vécét is külön építettek hozzád
négyzetméternyi erkélyeden csak inni lehet
és céljukban megbukott tetőcserepeket nézni
és ledőlni kanapédra
mosógép van az előszobádban az ajtó mögött.

„Hová lettek a családi ereklyék”[1], ó, Belgium?

Bazilikádat még látom csúnya piros
neonkeresztjével a horizonton
nem egyszer ültem abban a parkban.

Belgium!
Most mennem kell, ó, Belgium
valaki mocorog én meg a vízmű tetején ülök
nem is kéne itt lennem
jelenemet nézem lábam alatt
és emlékeimet, meg a petróleumszínű holdat
épp beleillik a nagykerek cégérei közé

„Hová lettek a családi ereklyék”[1], ó, Belgium?

Ma ismét felzúg az éjszaka kapitalista dinamója
didergésre kárhoztatja gondolataimat
rólad

Belgium!
alattam emlékeimen kecskék legelésznek,
„szellemképüket az utódok őrzik.”[2]

[1] Kálnoky László: A kegyelet oltárán
[2] Kálnoky László: A kegyelet oltárán