Jelige: Utolso esely

Beküldte: admin, 2012-01-13 22:31:38  | Címkék:

Egyszer minden elmúlik

„Hová lettek a családi ereklyék”[1]
Még nem válhattak köddé.
Hová lett a boldog gyereklét
Hisz még nem váltunk felnőtté.

Hisz még épp csak bimbózunk,
A szépség a mi kenyerünk.
Két tűz között bolyongunk,
S néha tán tévedünk.

Fiatalság.A kor mi ékesít,
S kalandok ezre kísér.
Míg nem bánat leple csúfít,
Az élet sok szépet ígér.

S most mit érzünk? Lelkünkbe nem látnak,
Némán bámul ránk a szülői had.
Mint óvó szarvas lesben állnak,
Hátha végül lecsap a vad.

Elveszettnek tűnik minden mi gyerekként fénylett,
Gyakran nézik a sok gyerekkori képet.
S bár mi sajnáljuk,hogy így lett,
Nem teszünk semmit,ilyen az élet!

Akár a madarak,kirepülünk,
Ez túl gyorsan bekövetkezik.
Még szinte fel sem ébredünk,
De már mindenki megöregedik.

Mind tudjuk,hogy egyszer minden elmúlik,
Életet halál követi,minden porba hullik.
De nem vesznek a semmibe csodás emlékeik,
„szellemképüket az utódok őrzik.”[2]

[1] Kálnoky László: A kegyelet oltárán
[2] Kálnoky László: A kegyelet oltárán