Pályázatok » Kálnoky László 100 » Jelige: Tűzmadár
„Hová lettek a családi ereklyék”[1]?
hol a múlt -
melynek titkait eltemették-
s melyről hisszük:
boldog emberek,
tiszta világa volt?
Hol a gyertya ég,
s a gondolat megpihen:
a múlt árnyékként
libben át a szobán,
maradj velünk…
taníts minket!
A lét olyan bizonytalan,
s az ember esendő.
Nem mondja
már : szerelmem - haza,
S nem szánakozik
gyötrő fájdalma felett.
Könnyet ejteni
nem tudunk,
de ha Téged idézünk
újra nagyok vagyunk,
s izzó fényességed
lelkünkbe szikrát szór.
Lobogó lényed,
szárnyaló fenséged,
egyszerű,
s tiszta emberséged
kell, hogy tanítson minket
hazánk szeretni!
A hegyek ölelése
őrzőn megmarad,
a folyó zúgása üzeni:
az ember az,
ki így-vagy úgy, de marad
s„szellemképüket az utódok őrzik.”[2]
[1] Kálnoky László: A kegyelet oltárán
[2] Kálnoky László: A kegyelet oltárán