Pályázatok » Kálnoky László 100 » Jelige: Tropherius
„Hová lettek a családi ereklyék”[1]?
Melyek emlékeimhez láncoltak,
S tartották bennem vissza a kérdést:
Mért ne vágjak-e zord világba eret még?
Hová lettek a régi jó barátok?
Kikkel szárnyra kapott a fantázia,
S csak szikrázott belőlünk a harmónia.
A valóság nélkülük csak egy újabb átok.
Hová lettek a jó zenék, a mulatságok?
Ahol csak dőlt belőlünk a sok okosság,
S körül táncolt minket a boldogság.
Ma már keresztezi a butaság a durvaságot.
Hová lettek a tiszta, őszinte lányok?
Kiknek ragyogása tudásukba lakozott,
S éjszakára csupán egy mosoly adatott.
Ma már buta bábuk, kiktől szinte hányok.
A múlt elmúlt, a jövőnk több sebből vérzik.
Lassan fel kell fognia a tudatlan fejeknek,
Hogy fegyvereink az emberi értékek, és
„szellemképüket az utódok őrzik.”[2]
[1] Kálnoky László: A kegyelet oltárán
[2] Kálnoky László: A kegyelet oltárán