Jelige: Tollforgato

Beküldte: admin, 2012-01-17 22:56:31  | Címkék: t

Hősök voltak…

„Hová lettek a családi ereklyék”[1]
Az idő vad tüze mindent elemészt.
Gyermekkor, ifjúság, ti röpke évek!
Hová tűntek az ismert tárgyak, képek?
Rokonok elvesztek a múlt ködében,
Egyedül vagyunk a kínzó sötétben.
Az illatok, szagok emléke halvány,
Már rég nem fekszem édesanyám karján.
Kopott fényképen a szülők szaladtak,
Védő testükkel féltően takartak.
Mindig velünk együtt sírtak, nevettek,
Az emlékek kincsei az embernek.
Mellettünk voltak ők jóban és rosszban,
Majd mi ápoltuk őket idős korban.
A halál elvitte fáradt testüket,
Végleg lehajtották az ősz fejüket.
Szívünkben legbelül mindig ott élnek,
Az elmúlástól többé már nem félnek.
Hősök voltak, mert minket felneveltek,
A világban a múltban csodákat tettek.
Már csak mi tudjuk, milyenek voltak ők rég,
Mennyire szerették sarjukat őszintén.
Csontjukat az idők apróra őrlik,
„szellemképüket az utódok őrzik.”[2]

[1] Kálnoky László: A kegyelet oltárán
[2] Kálnoky László: A kegyelet oltárán