Pályázatok » Kálnoky László 100 » Jelige: Titok
„Hová lettek a családi ereklyék”[1]
Visszhangozzák a megdézsmált hív hegyek.
Eleink tarisznyája naftalinos,
emlékkönyvünk lapjain megtört szívek.
Szabálytalanság! – hogy énünk lesre fut
tizenegy éber szótagon keresztül
sebaj, nem sípolt az egyszemű bíró.
Törvénysértés, ha aortánk megfeszül.
Szólásszabadság, vagy pasztell szerelem,
most döntenünk kell, kérdem én, mi legyen?
A csendéletnek van itt lencse joga,
bárányvéres az álszentek porondja?
Vigyázz! – ne rántsál kardot, tiszta sor.
Üdvhaláltusánkért hitünk szavatol.
Eleink terhe Ő hozzá szegődik,
„szellemképüket az utódok őrzik.”[2]
[1] Kálnoky László: A kegyelet oltárán
[2] Kálnoky László: A kegyelet oltárán