Jelige: Titok

Beküldte: admin, 2012-01-19 01:29:56  | Címkék:

ELMÉLKEDÉS NÉGY VERSSZAKBAN

„Hová lettek a családi ereklyék”[1] 
Visszhangozzák a megdézsmált hív hegyek.
Eleink tarisznyája naftalinos,
emlékkönyvünk lapjain megtört szívek.

Szabálytalanság! – hogy énünk lesre fut
tizenegy éber szótagon keresztül
sebaj, nem sípolt az egyszemű bíró.
Törvénysértés, ha aortánk megfeszül.

Szólásszabadság, vagy pasztell szerelem,
most döntenünk kell, kérdem én, mi legyen?
A csendéletnek van itt lencse joga,
bárányvéres az álszentek porondja?

Vigyázz! – ne rántsál kardot, tiszta sor.
Üdvhaláltusánkért hitünk szavatol.
Eleink terhe Ő hozzá szegődik,
„szellemképüket az utódok őrzik.”[2]


[1] Kálnoky László: A kegyelet oltárán
[2] Kálnoky László: A kegyelet oltárán