Jelige: tikuli

Beküldte: admin, 2012-01-22 18:01:21  | Címkék: t

Örökség

„Hová lettek a családi ereklyék”[1]
Belepte a por már,
Rég-volt díszes kegyhelye
Ma elhanyagolt oltár.

Rozsdás két kard a falon –
Bátorság, hova lettél?
Erőt magadon, én szívem,
Utószor mikor vettél?

Rongyos, tépett palást, drága,
Hever csak a földön,
Szép szavak dísze helyett
Ma hallgatás a börtön.

Poros, szent, régi kehely -
Drágakövekkel rakva –
Borozó, barátos szívem.
Magány ül ma rajta.

Végül a kereszt, kettétörve,
Jaj, mint a szívem!
Siratlak, valaha-volt
Imádságom, hitem.

Régi ereklyék, szépek,
A szívem értük vérzik,
De vigasztal, hogy
„szellemképüket az utódok őrzik.”[2]

[1] Kálnoky László: A kegyelet oltárán
[2] Kálnoky László: A kegyelet oltárán