Jelige: tetemvári kisértet

Beküldte: admin, 2012-01-23 19:03:17  | Címkék:

Még egy

„Hová lettek a családi ereklyé”[1],
bizony gyakran magam sem tudom.
Azt azonban bízvást mondhatom,
hogy történjék is bármi keresni fogom.

Hiszen az ereklyéket nekünk kell megtalálni,
keresni viszont többnyire nem egyszerű dolog.
Csalódni fog ki könnyen akar látni,
mert a gyorsaság olykor kanászos dolog.

Kevés értéket találunk sokszor a mában,
az embereknek bizony a sok is kevés.
Pedig hinni kellene, nem csak olcsó ideákban,
hisz az élet nem mindig olyan mit remélsz.

Életünkben nincs meg mindig a fárosz,
de lehet, hogy nem is baj az.
Fontosabb az, hogy legyen bennünk pátosz,
mert az egykedvűség nihilt fakaszt.

A nagyszülőkre nézvén az értéket látjuk sokan.
Ám ne csak lássuk, értsük,
hogy mit tettek, láttak, s hogyan!
S ezekből mi az mi ma is kihagyhatatlan.

Nyilván persze vátesz magam sem vagyok,
azonban kétségbeesni sem akarok.
Remény van s bízom magam is,
mivel remélni mindig kell, s lehet,
hiszen valljuk meg másként nehezen is lehet.

Azonban az ereklyéket mik elpusztíthatatlanok,
időnként mintha nem látnák sokan.
De néhányan mindig meg fogják találni,
hisz bizonyos dolgok feltűnnek újra,
mert „szellemképüket az utódok őrzik.”[2]

 


[1] Kálnoky László: A kegyelet oltárán
[2] Kálnoky László: A kegyelet oltárán