Jelige: Suerte

Beküldte: admin, 2012-01-31 19:33:27  | Címkék:

„Hová lettek a családi ereklyék”[1]? - Szavalja magasztosan a virsli illatú majális tarka kavalkádjában. Homlokán elszántság. A hangos bemondó Kiss Bélácskát keresi. A rózsaszín vattacukrot majszoló kislány egy pillanatra megtorpan, majd továbbsodorja a tömeg. Ingyen lufit osztogatnak egy sátorral odébb. A színes forgatag hullámzik . Időnként nevetés hallatszik.

„Nemcsak a húszéveseké a világ” –éneklik a közelben.
Valahol táncra is perdülnek és ez jó.
Régen is jó volt.
-„Apa! Vegyél még nyalókát is!”
  Most is jó. Együtt a család.
-„Hol a bugylibicskával kiszedett
vesekövek, a spirituszban eltett
vakbelek és prosztaták s a csavarkulcs,
mit tortába sütöttek tévedésből?”

„Nem erről volt szó!” ordítja a pénzember. A színész szaval tovább. A levegő megtelik a friss kolbász illatával. A nap szikrázóan süt. A mikrofon elnémul.  A színész nem mozdul. Most nem adhatja fel. Elkell mondania. Bekell fejeznie. Minden érzékével befogadja a tömeget, a majálist. Együtt akar dobbanni velük. Megakarja érteni és érezni szeretné őket. Az álmosan napozókat, a hangosan tántorgókat, az éneklőket, a családokat.

És akkor megszólalt bennük. Egészen közel mintha csak a fülükben szólt volna. Még talán maguk sem hitték azt ami történt de mégis tisztán hallották. Egyetlen pillanatra talán megértették. 
-„szellemképüket az utódok őrzik.”[2]

 


[1] Kálnoky László: A kegyelet oltárán
[2] Kálnoky László: A kegyelet oltárán