Jelige:Struby

Beküldte: admin, 2012-01-04 00:24:32  | Címkék: s

Érték mérték

„Hová lettek a családi ereklyék”[1]
Messzi múltba vesző fényes tarka lepkék?
Ma még édes emlék, holnapra csak álom.
Ki viseli gondjukat, őket hol találom?

Nagymama meséi szólnak már csak róla,
Dédapám hangszeréből dőlt a csodás nóta.
Hol az a hegedű, sír-e még a húrja,
Jaj, úgy pengetném én a húrjait újra!

Hol az ezüst készlet, kés, villa és kanál?
Új otthonában talán fényesítésre vár!
Egy-egy magányos, szomorú éjszakán,
Múltban elmerengve úgy megtisztogatnám!

Kicsiny gyermek voltam, úgy ugráltam rajta,
Festett, faragott ládát rejtett a pajta.
Hol van most a láda, piros, tulipános?
Legszebb emlékeim rejteném beléje most!

Hímzett ágytakaró, gondos kézimunka,
Milyen sok lehetett a vele töltött óra!
Apró, kicsi kezek szorgos fáradozása,
Gyertyafényes téli esték szép mesevilága!

Elvesznek a régi kincsek, újat gyűjt az ember,
Telhetetlenségében belegondolni sem mer.
Talán egy-két mese szól még róluk majdan,
Milyen volt a hegedű, az ezüst, a faláda
és az ágytakaró paplan.

Hová torzul ez a világ, mit jelent ma: ÉRTÉK?
Őseink ezt a szót más mércével mérték!
Szép családi ereklyék, nagyreményűk, ősik,
„szellemképüket az utódok őrzik.”[2]

[1] Kálnoky László: A kegyelet oltárán
[2] Kálnoky László: A kegyelet oltárán