Jelige: Rucky

Beküldte: admin, 2012-01-16 12:18:21  | Címkék: r

Az múlt oltárán

„Hová lettek a családi ereklyék”[1] 
Az ősöktől vett álmok
A bíborfüves utakról kihaltak
A múltban égő lángok

Kopárrá vált ősi emlék csak
Mi tőlük ma megmaradt
Hisz alig van szív, mi érzi
A távolból vélt hangokat

Üres, szinte minden már itt
Csak reménytelen kar lebeg
Hogy lehet élni múltunk nélkül
Ebben vajon hogyan higgyetek

Szánalommal tekintenek reánk
Elvesztettük mind mi volt
Bátorságból, nemes szívből
Sorsunk szürke szívet csiszolt

A családi ereklyék, a szeretet magva
Porba hullt a vérünkkel
E felpörgetett életvonal már
Gáncsot vetett létünkkel

S itt lent, a sivár semmiből
Nehéz lesz újra felállni
A remény utolsó szikráiból kell
Az ég felé erővel szállni

S bíznunk kell abban is nekünk
Hogy erővel bírják, s győzik
Őseink hiteles jelképeit
„szellemképüket az utódok őrzik.”[2]

[1] Kálnoky László: A kegyelet oltárán
[2] Kálnoky László: A kegyelet oltárán