Pályázatok » Kálnoky László 100 » Jelige: remete
„Hová lettek a családi ereklyék”[1]
A családdal együtt temették
Elmúlt. Se család, se ereklye.
Megemlékezek róluk remegve
Volt idő, mikor még féltem,
hogy a sebeket újra feltépem
Elmúlt. Se félelem, se fájdalom
Tudom, nem érhet több ártalom.
Mégis hiányzik az a bőrkabát
Meg az első igaznak hitt barát
Az első szerelem, az utolsó vágy
A kályha, a küszöb és a rossz ágy
Nem volt semmim, de szerettek
Már lenne, de nincs, kit szeressek
A horgászbot, a part, a nevetés
Apám sírjában őrzi az ereklyét
Azok az illatok a családi házból
Ezt soha nem érezhetem máshol
Szappanok ruhák közé dugdosva
Majd a ruhák egyesével felgyújtva
Elmúlt. Se bicska, se tó, se Rokkó
Se fodros kis szoknyámat pótló.
Emléküket magukra fantomok öltik,
„szellemképüket az utódok őrzik.”[2]
[1] Kálnoky László: A kegyelet oltárán
[2] Kálnoky László: A kegyelet oltárán