Jelige: REM EMBER

Beküldte: admin, 2012-01-04 20:01:17  | Címkék: r

Családi történetek

„Hová lettek a családi ereklyék”[1], hová veszik a kora délutáni napsugár, amikor még nagyanyám fogta a kezemet a temetőben nagyapám sírja felé menet? Hová úszik az elfújt születésnapi gyertyák füstje, hová illan az utolsó együtt töltött Karácsony ezüstfenyőjének fahéjjal és naranccsal terhes emlékeket örökre bevéső illata?

A fiatalabb nővér eleven természetű gyerek volt; ha csak tehette munka helyett játszott és szórakozott, majd vállalta érte a büntetést. Az idősebbik szófogadó volt, és gyakran beárulta a húgát arról, amit az éppen elkövetett és néha arról is, amit nem. A fiatalabb nővér nem bánkódott: megjutalmazta egy-két pofonnal.

A fiatalabb nővért egy olyan férfi vette feleségül, aki saját lovas kocsin érkezett a faluba, és elvitte őt is kocsikázni az egész falu szeme láttára. A fiatalabb nővér tizenhét éves volt, és fülig szerelmes. Hat gyermeket szült a férfinak, akinek már fiatalon is meggyűlt a baja az itallal. A második volt közülük az egyetlen fiú; aznap, mikor először kapott jó jegyet matematikából, mosollyal az arcán rohant haza elújságolni, de nem vette észre a buszt, és a busz sem őt. Úgy mesélték, hogy még holtában is mosolygott.

Az idősebb nővér egy olyan férfihoz ment feleségül, akinek az egyetlen baja az itallal az volt, hogy még ünnepek alkalmával sem szívesen itta, viszont szeretett jelentéktelen apróságokat venni a lengyel piacon, és amit már nem mert hazavinni a feleségétől megalapozottan tartva, azt valamelyik rokonnak adta. Az idősebb nővér két gyermeket szült a férfinak, mindkettő fiú volt. Az első ép és egészséges, második három napot élt. Akkoriban még nem tudtak mit kezdeni az Rh-összeférhetetlenséggel.

A fiatalabb nővér elhajtotta a férjét, amikor megtudta, hogy az megcsalta őt egy nővel, aki hivatásához hűen pénzt kért az efféle szolgáltatásért. Később hivatalosan is elvált, és falura költözött az öt gyerekkel. Pár ember a jólét szót gyakran használva többször is megérdeklődte, hogy egyedülálló fiatalasszony létére nem találja-e túl nehézkesnek biztosítani öt gyerek megélhetését, mert amennyiben igen, az is teljesen érthető, és a két kicsinek találnak másol helyet. A fiatalabb nővér ilyenkor felhívta az érdeklődő személy figyelmét arra, hogy van mit enniük és ruházni is tudja a lányokat, és ő maga a házimunka mellett dolgozni kezdett a közeli gyárban.

Az idősebb nővér harminchét év házasság után vált özveggyé. Ezután az unokáinak és a munkának szentelte magát. Szakácsnő volt, a szeretetét is leginkább ezen keresztül tudta kifejezni, de egyébként azt vallotta, hogy a sírás nem való, ezért nem is tette. Vasakarattal tartotta magát mindenhez, amit régről hozott magával, mindenhez, ami a múltba költözött. Az édesanyja így vált az évek múlásával egyre szeretőbbé, az elhunyt férje egyre jobb és jobb emberré.

Mindketten szeretnek mesélni. Mindketten ülnek a szobában és egy délutáni szappanoperát néznek a tévében. A történet kissé szokatlan módon arról szól, hogy az egyik szereplő lelke beleköltözik egy másik szereplő testébe. Én csóválom a fejem, és megjegyzem, hogy remélem a halál után nincs semmi, csak nyugalom. A fiatalabb nővér felém fordul, és azt mondja, hogy ez így van: ők jobb helyen vannak. Azzal folytatja, hogy a szellemek csak az emberek fejében léteznek. Halkan mesél tovább arról, hogy képes volt gyalog kilométereket menni az éjféli harangszót meglesni Karácsony éjjel, mert azt mondták, ilyenkor lehet látni a halottak lelkét, és ő látni szerette volna az ő kicsi fiát. De nem látta soha. A szellemek csak itt léteznek –mutat a fejére. A reklám alatt az idősebb nővér megkérdezi nem kérek-e valamit enni –megmondom, hogy köszönöm, most nem vagyok éhes. Aztán megkérdezni, hogy nem kérek-e almát, mert nagyon szép falusi almája van a piacról –azt is megköszönöm, de nem kérek, végül mondja, ha szeretnék, menjek, főzzek magamnak teát vagy kávét.

Hová tűnnek a történetek, amiket nem mesélnek el? Többek-e meg nem jelenő látomásnál az éjféli harangszó alatt? Szeretettel telibbek-e a mással meg nem osztható ételnél? Az elmondott történetek arra kérnek, hogy emlékezz rám –olyanok, mint az imák, és „szellemképüket az utódok őrzik.”[2]

[1] Kálnoky László: A kegyelet oltárán
[2] Kálnoky László: A kegyelet oltárán