Pályázatok » Kálnoky László 100 » Jelige: Régi emlékek
„Hová lettek a családi ereklyék”[1]
Mi életünket végig kisérték.
Hova lettek az együtt érző családok,
A vigyázó és törődő barátok.
Változott a világ minden eltűnt,
A meleg kandalló is egészen kihűlt.
Eltűntek a nevetések a szobákból,
Elszálltak a jó illatok a konyhából.
Miért nem éljük azt a pillanatot?
Miért nem a mama süti a fánkot?
Hova lett az élet édes íze?
Mit egyen, kinek nincs pénze?
Hová tűntek a régi szép dolgok?
Hol vannak a könyvek? Üresek a polcok.
Más lett a fontos, más az érték,
A régi szokásokat is eltörölték.
Régi szokásokat könnyen elástuk,
Hibáinkat nehezen, de beláttuk.
Vérző szívvel hagytuk múltunkat,
Mégis könnyen változtattuk magunkat.
Hol találjuk az első kinőtt fát,
Hol az író rátámasztotta karját.
Mi árnyékot tartott a vérző szívnek,
Hol örültek, minden megélt percnek.
Begyógyult sebet tépjük fel,
Kérdéseket magunknak tegyük fel.
Emléküket a gyerekek féltik
„szellemképüket az utódok őrzik.”[2]
[1] Kálnoky László: A kegyelet oltárán
[2] Kálnoky László: A kegyelet oltárán