Jelige: Raku

Beküldte: admin, 2012-01-10 13:39:09  | Címkék:

Tengerparti Raku töredékek   

„Hová lettek a családi ereklyék”[1]
Anyaszikla ejti kavics könnyeit.
Egy másik kontinensen járok a parton,
A távolban nyitott égetőkemencék
a vadászgépek üvegkabinjai.
Aztán hatsávos pálya rohan velem –
vágtázó gnú csorda az aszály elől –
benzinkúttól, benzinkútig.
Autókban, mint gazdaállatban élünk,
Paraziták, serkék, vagy tarisznyarákok. 
Jó lett volna, ha halászember,
Vált volna apámból
Nem a halak, főleg a tenger miatt.
Megtanította volna a hálókat javítani,
És hogy mikor foghatók ki a vajhalak.
De apa egyszer sem látta a tengert,
S nekem is már csak álmaimban
Rémlik fel ígérete: Egyszer elviszlek
Magammal. De nem ért oda soha sem.
Apa már rég halott volt,
Amikor erre gondoltam, a keleti parton.
Sétáltam a vízben térdig, hol bokáig.
Testen kívüli élményem egy idegen testben,
Ahová világgá mentem egy
Hinta lendületében.
A tenger és az ég tenyere egy imára összeért.
A víz zsoltárát a levegő kórusa lapozta.
Légicsata nyugszik a vízfelszín alatt,
kilőtt repülők feszületeinek roncsa. Sok halott pilóta.
Bordáik vértezetét öltik magukra a halak.
A szálloda előszobájában pedig
Üveglapokba csomagolt lepkegyűjtemény
Borította a falat. A keretek alatt
pontos számozás, és meghatározások.
Az aulában nehéz fiúk és könnyű lányok.
A vers is csomagolóanyag – mondtad –
Környezetbarát, csak éppen nem bomlik el,
mégis felfedezhetetlen.
Állok – kisfiú képe egy nagy képkeretben.
S kívül, a kopasz fák telében
Özvegy Hold gyászol.
A hideg szél hátán csontos ujjai dobolnak.
Másolj le húszezer szót a szabadságról!
Minden ünnep halálba torkollik az állatoknak,
S az embereknek virsliben kezdődik.
Szabadság van és egyik – másik  krokodil háta,
Mózes kőtáblája ősi-Braille írással.
Ösztöneink nyoma fogságban sem múlik,
„szellemképüket az utódok őrzik.”[2]

 


[1] Kálnoky László: A kegyelet oltárán
[2] Kálnoky László: A kegyelet oltárán