Jelige: rac

Beküldte: admin, 2012-02-04 17:49:05  | Címkék: ,

„Hová lettek a családi ereklyék”[1]?
Huncut emléküket maguk alá
gyűrték a nagyzolások.
Elhagyott fiatalságok, nyugdíjazott
szerelmek, csókok, csontig átjáró
pillanatok. Hol vagytok?
Az eltelt évek burjánzó számok,
rossz életű lidércek a
homokhalmok sormintáin.

Dioptriák és a szürke hályog mögül
Rosalindát lesik az árulkodó
szemek, közben szégyenkezve
az ajtó felé vetett pillantások:
ma sem jön senki sem. Ki elől rejti,
hogy csak messziről üdvözli
néhány képeslap sablon szeretlekje?

Nekünk fontosabb dolgunk van.
Uniform dobozokat öltöztetünk
magunkká, majd idegeneket gyúrunk
hozzá társnak a közeli testekből.
Csontvázszörnyek bűvöletében
szexet fröcskölünk mindenhova.
Elfonnyadt érzéseink hányaveti
díszeink bohóccá festett arcunkon.
Ostoba tehetetlenségünk követ
sután, és legfeljebb néhány pohár bor
után találunk mondandót.

Nagymamáink meséiben lebegnek
az utolsó hiteles darabjaink
mint a lekváron a penész
a Rosalinda közben véletlenül
egy majszolt kenyérdarabra
kenve, esetünkben csak elfelejtve.
„szellemképüket az utódok őrzik.”[2]


[1] Kálnoky László: A kegyelet oltárán
[2] Kálnoky László: A kegyelet oltárán