Jelige: pompom

Beküldte: admin, 2012-01-17 13:54:21  | Címkék: p

Egyszervolt-boldogság

„Hová lettek a családi ereklyék”[1],  
a gyermekkor-illat, ismerős zajok?
Elvitték őket búskomor dereglyék
nehéz köd leple alatt… A Csend vagyok,
örök megnyugvás, magába zár a múlt,
átlopózok hűs, álmatlan éjszakán:
veled hallgatok. Keserű válaszút,
mélybarna szemek, fagycsípte dér szagán
ámulok: felkarcolta neved szívem
falára – hiányzol nagyon. Hová lett
a házból a mosoly? Vad-vidám színek
kergetőztek az udvaron, s korán kelt
a fény… Borús emlék mentegetőzik:
„szellemképüket az utódok őrzik.”[2]

[1] Kálnoky László: A kegyelet oltárán
[2] Kálnoky László: A kegyelet oltárán