Jelige: Perre1201

Beküldte: admin, 2012-02-04 22:39:57  | Címkék: p

A Vég!

„Hová lettek a családi ereklyék”[1]
Volt-e egyáltalán családom s ereklyém?
Hova lett a kék színű ég, elfedtem én már jó rég!

Nekem már csak a gonosz ég (az a szép az a szép)
Ki ellopta családom s ereklyém
Melyet örökölhettem volna még!

Aranyat, képeket, fontos dolgokat
Melyek visszahoztak volna sírást, s könnyeket
Könnyű nyelvemet zokogó tekintetemet!

Fázom, mert egyedül vagyok s makogok.
Sorokat melyekben „én vagyok”
De messze szállok, a hidegben megfagyok.

S csillagporként hullok  alá fényedbe veszek
Temess el Istenem a fehér vászonba
Majd megveszek, hogy végre veled lehessek!

Ám verseim meg nem kophatnak, mert nem lopottak!
S a silányak össze sem törhetik,
„szellemképüket az utódok őrzik.”[2]

[1] Kálnoky László: A kegyelet oltárán
[2] Kálnoky László: A kegyelet oltárán