Jelige: Oszirozsa

Beküldte: admin, 2012-01-31 19:45:22  | Címkék:

Padlás

„Hová lettek a családi ereklyék”[1],
elrúgott sarkú selyem báli topán,
százfelé repedt fényes üveggolyók,
dédanyámtól kapott álmos lencsibabám?

Napszítta szalmakalap - szüretszagú.
Ábrándos szemű menyasszonyok képe.
Üres borosbutykos, pókhálós láda,
égett gyertyacsonkok: ünnepek fénye.

Más ereklye nem volt. Én úgy sejtem azt,
őseim kincse nem kincstárba való -
és ezért leginkább odaillene
mert ez volt az élet, ez volt a való.

Rubinköves kelyhet nem rejt a padlás,
de a vödrükbe vérszín cseresznye nőtt,
mikor hasadtkérgű cseresznyefánknak
karja az égre smaragd sátrakat szőtt.

S más örökségünk, miféle ereklyénk
volna még nekünk, déd-ükunokáknak?
A varkocsom a nagyanyámé – vagyok
tehát ő is: őse a nagyanyámnak.

S minden rezzenésük bennünk tovább él,
Szívünkre örök áldásukat tűzik.
Hol vannak az ereklyék? Hát az ősök?
„szellemképüket az utódok őrzik.”[2]

 


[1] Kálnoky László: A kegyelet oltárán
[2] Kálnoky László: A kegyelet oltárán