Pályázatok » Kálnoky László 100 » Jelige: Old Black Joe
„Hová lettek a családi ereklyék”[1]?
Kutya legyek, ha tudom, hogy van tovább…
Pedig egyszer, régen, fújtam minden sorát -
akkor új volt, hallatlan, botrányos;
ettől zengett folyvást a felbolydult nagyváros:
„Na,de még ilyet!Hát ez a Kálnoky!
Honnan volt mersze ilyesmit ontani
tollából?
Magától!
S bár elhessegették a berzenkedő szavak,
azért még titkon a fejekben ott maradt:
ízlelgették, forgatták,
fejcsóválva korholták
a művet.
De tűnek
előbb lelsz nyomára szénakazlak mélyén,
s előbb ád füst helyett főnszelet a kémény,
mint hogy egy vers csak addig éljen,
amíg a kritika élteti.
Megöregedtem… Egyre halványodom;
nem emlékszem én már, inkább csak álmodom,
s kapaszkodnék a verssorokba,
de mindjárt az elsőnél megbicsaklik elmém…
Ennyit tudok csak, s hogy nem rímekben írta -
lásd, előttem szálltak emlékeim sírba.
„Szellemképüket az utódok őrzik.”[2]
[1] Kálnoky László: A kegyelet oltárán
[2] Kálnoky László: A kegyelet oltárán