Jelige: Nimród

Beküldte: admin, 2012-02-02 23:14:13  | Címkék: n

Halhatatlanok

„Hová lettek a családi ereklyék”[1]
Ignác Rezső, alias, Görény idegesen szívta a fogát. Tudta, a nyilasok bármikor visszajöhetnek alaposabban körülnézni. A lakás a feje tetején állt, de a légoltalmi szirénák meghátrálásra késztették a betolakodókat.

Görény szobakonyhájának ablakából figyelte, amikor a fegyveresek elhurcolták Lévaiékat. Nem cipeltek magukkal semmilyen nagyobb dolgot, a dobozt tehát a lakásban hagyták, pedig egy ekkora holmit képtelenség elrejteni.
A család legdrágább ereklyéi ‒ mondta mindig pátosztól remegő hangon az öreg Lévai Egon, egyszer mégis megengedte, hogy a földszinti kisfiú ‒ mert Rezső akkortájt még hátulgombolós gyerek volt ‒ távolról megnézhesse. Görénynek az a pillanat az emlékezetébe égett: hatalmas, ragyogó aranydobozt látott.
Azóta sok idő eltelt, az orvos család még módosabbá vált, míg belőle pitiáner bűnöző lett. Nem érezte árulásnak a tettét, mindig is irigyelte a jólétet, amiben ezek az emberek éltek. Aztán utolérte őket a történelem. Régebben Rezső lesütötte a szemét, amikor a lépcsőházban Lévai Andorral találkozott; a németek bevonulásakor fordult a kocka.
A családot sárga csillag viselésére kötelezték, ami Görényt elégtétellel töltötte el. Ám ő ezt is kevesellte, a családi ereklyékre fájt a foga. Amikor besúgta Lévaiékat, feljelentésében azt állította, nem viselik a megkülönböztető jelet. Senki sem vonta kétségbe a hazugságot, főleg, miután azzal is megspékelte, hogy a törvényszegőknek elrejtett vagyontárgyaik is akadhatnak…
Rezső a kezével fedte a tolvajlámpa fénykörét az elsötétítés miatt. Az egymásra hányt bútorokban majd’ orra esve szobáról-szobára botladozott. Tekintete a hálószobai asztalon heverő, nyitott Bibliára vetődött. Becsukta, ám újra kinyílt ugyanott; látszott, hogy a háziak a szentírásnak ezt a részét sűrűbben olvasgatták…
Hirtelen sugallatnak engedelmeskedve a nyilasok felforgatta berendezési tárgyak vizsgálatába kezdett. A családtagok furnérlemezekkel lefedve a felborogatott bútorok aljába rejtették a láda darabjait.
Hajnalra a doboz ott ragyogott előtte pontosan ugyanúgy, ahogy az emlékezetében őrizte. Földöntúli erő sugárzott belőle; a betörő ösztöneinek engedelmeskedve az asztalon várakozó bibliához lépett, hogy beleolvasson, a hálószoba fényviszonyai hirtelen alapvetően megváltoztak.
A dobozból fényesség áradt.
Képtelenség ‒ gondolta a férfi hitetlenkedve.
A vakító világosságban letűnt hősök alakja ködlött fel, majd egyszer csak Lévai doktor körvonalai is előbukkantak. Andor szörnyű sebeket viselt, mégis büszkének látszott. Alig néhány órája vitték el ugyan szerencsétlent, de sokakkal megesett, hogy már a kihallgatások során meghaltak, mielőtt valamelyik koncentrációs táborba kerültek volna.
A jelenés keze felemelkedett és a bűnöző háta mögé mutatott. Rezső visszafordult az asztalhoz, és újra a bibliára meredt. Az egyik mondat földöntúli fényben izzott.

„És felvevék a Léviták fiai az Isten ládáját, úgy, mint Mózes meghagyta volt az Úrnak beszéde szerint, a rudakkal vállaikra.”

Görény ismét a kísértet felé fordult.
A doboz fedele felemelkedett, belsejéből emésztő láng csapott elő. A betörő Andor földöntúli hangját hallotta, mielőtt elhamvadt.
A szövetség ládája elpusztítja a zsidók ellenségeit, őrzőit évezredeken át megóvja. A Léviták törzsébe tartozók teste elporlad, de lelkük örökre megmarad. Bölcsőjüket a mindenható Istentől kapták. „szellemképüket az utódok őrzik.”[2]

[1] Kálnoky László: A kegyelet oltárán
[2] Kálnoky László: A kegyelet oltárán