Jelige: "nihil aliud"

Beküldte: admin, 2012-01-23 18:56:16  | Címkék:

Mellékes írógépkattogás

                      Kálnoky László 100. születésnapjára

„Hová lettek a családi ereklyék”[1] Hová lettek?
Akiknek háborúit elfeledték és a szentek,
kiknek tehetségét tökéletesre csiszolták
az önkényuralmak, elfojtások és a csend
Hová lettek a családok, az elhallgatottak?

Akik hallgatnak:azok most ereklyék:emlékeid.
Apáink bőrtáskái, ráncos anyagukban a por
láthatatlanul ülepednek, akárcsak te, őrzik génjeit
Down-szindrómának, szertelenségnek és rendszeretetnek.
Vagy összegyűjtött versnek, válogatottnak, idegennek.

Fotó a falon,első áldozás, utolsó kenet fakeretben,
díszes tapétán, semleges történelmi jelmezekben.
Álommunkájuk megvan-e még, bordájuk dunsztos üvegben?
Apád, dédapád katonaképei, esküvők, gyerekek sorrendben?
Álom ellen élni, sorsfugát hallgatni lehet-e szebben?

Nagyanyád aranykarkötője, -keresztje megvan-e még?
Vagy az is csak egy szellemrajz, legenda, emlékkép
Mors morandi, memento ars a megtalált időnek?
Elfelejtett háború, ahol már sohasem lőnek?
A front elől kapkodva elásott családi ékszer,

amihez soha nem térhetsz vissza kétszer,
mert húsz év után, ha mégis, hogy kiásd,
ráébredsz, ez az örökség nem érted kiált,
meggondold magad, érzed őket és téged ők is.
Remélted, hogy „szellemképüket az utódok őrzik.”[2]?

 


[1] Kálnoky László: A kegyelet oltárán
[2] Kálnoky László: A kegyelet oltárán