Jelige: Néma csönd

Beküldte: admin, 2012-01-20 11:22:53  | Címkék:

Néma csönd

„Hová lettek a családi ereklyék”[1] 
Némák a tanúk, szájuk leragasztva rég
Nincs már szem pár, ami rám figyel
S hiába hívom nem felel

Reszket a kezem,sistereg a tűz
Valami ég, azt hiszem
Keresem, de kereshetném…
A lelkemben él
A lelkemben rég

Mit tehetnék?!
Mit még, hogy ne tépjen szét?
Mardos a vád, elemészt
Mennék – hidd el – de nem lehet
Bilincsbe vert a gyűlölet

Itt ragadtam a két világ között
Itt tart a vágy – hogy az élet örök
Néma csönd az otthonom, néma csönd az otthonod

Hová lettek az ereklyék?
Mond hová tetted az emlékét?
Vádolsz némán, csöndesen
Fogod és nem engeded el a kezem

Tiporj, tépj, űzz messze el
Hiába már…
A múlt a jelen,
A jövő jelent

Árnyként suhannak a percek
Minden nap újra és újra élem
Nagy játék ez az élet, a játékosai képek
Színesek, szürkék, fekete – fehérek

Emlékek, képek, emlékképek
Oltalmazott, őrzött fények
A leszármazottak öröksége
Védet csodák szentsége

Nem marad a múlt nyomtalan
Ránk nyomja bélyegét titokban
Visszük amíg bírjuk magunkkal,
Elfáradva tovább adjuk,
S így már súlytalan -
        Az örökkévalóságnak
„szellemképüket az utódok őrzik.”[2]


[1] Kálnoky László: A kegyelet oltárán
[2] Kálnoky László: A kegyelet oltárán