Pályázatok » Kálnoky László 100 » Jelige: Minimaxi
„Hová lettek a családi ereklyék”[1],
tán magukkal vitték ősszel a fecskék?
Hiába keresem bárhol, nem lelem,
múltunk ködbe vész, nincs többé kegyelem...
Miért születtünk, mi végre létezünk,
ha velünk együtt alászáll mindenünk,
miért küzdünk, és mi végre harcolunk,
ha az a sorsunk, hogy végül meghalunk?
Mégsem tűnik el életünk nyomtalan,
ami egyszer volt, annak bíz’ nyoma van,
az anyagban rezegve néha feltűnik,
„szellemképüket az utódok őrzik.”[2]...
[1] Kálnoky László: A kegyelet oltárán
[2] Kálnoky László: A kegyelet oltárán