Pályázatok » Kálnoky László 100 » Jelige: mementomoris
„Hová lettek a családi ereklyék”[1]
Arany foglalatban smaragdos ég
Melyet anyám feszitett ki reggelente
Szikrázó ponyvaként rugóim fölébe
Aztán izzadtan egy hétköznapi buszban
Gondok rendek tettek nyomorgatásában
Néha eltöprengek:hová is tehettem
X felmenőmtől örökölt hires türelmem
Hová tünt el az ezüstös rojt
Világháborús mesékről lefejtett bojt
Melyet mint nagyapám hű másolatát
Őriztem sokáig szava szép kristályát
Az arc és nefelejcs-mosolya
Mint holt vitéz mellett a szablya
Elföldelődött egy könnyelmű pillanatban
Valami sürgető posztmodern gondolatban
De néha méla álmatlan csöndben
Titkos éji párbeszédekben
Emlék-sirboltjuk megnyilik
„szellemképüket az utódok őrzik.”[2]
[1] Kálnoky László: A kegyelet oltárán
[2] Kálnoky László: A kegyelet oltárán