Pályázatok » Kálnoky László 100 » Jelige: Másképp, mint mások
„Hová lettek a családi ereklyék”[1]
Szólt a betörő mikor a házba beért.
Hisz a múlt héten mikor itt járt,
a házban szebbnél-szebb relikvia állt.
Akkor álruhában postásként tekinthetett szét,
most pedig rabló ruhájában kezét,
értetlenkedve tárta szét.
Így állt egy ideig, míg egyszer csak
a házban még egy, váratlan vendég akadt.
Szándéka őnéki sem tiszta,
hisz a zárat, ő sem kulccsal nyitja.
Megijedt hát a haramia,
hogy megjött a konkurencia.
Helyzetéből adódóan nem tehetett mást,
rejtekéből megleste ki is a vetélytárs.
Ahogy ezt megtette,
szája a döbbenettől esett le.
Hisz a házban tevékenykedő koma,
nem volt más, mint közeli rokona.
Haragjában nem gondolt másra,
csak a bosszúállásra.
Amilyen gyorsan csak tudott,
feléje futott, s a hátára ugrott.
Ezzel már padlón is volt földi,
s hangos kérdésekbe tört ki.
Minek a végén tiszta lett mind kettőnek,
a két rokon betörőnek,
hogy hiába a viadal,
bár mind kettő egyet akar,
az ereklyéket eladták a minap.
S ha kívánják, majd megnézik
„szellemképüket az utódok őrzik.”[2]
[1] Kálnoky László: A kegyelet oltárán
[2] Kálnoky László: A kegyelet oltárán