Jelige: masina

Beküldte: admin, 2012-01-10 13:48:45  | Címkék: m

Rozália-lakoma

„Hová lettek a családi ereklyék”[1], a talpas fagylaltos kelyhek, a gondolaformájú szószos tálak, a merőkanállal és a hússzedő villával együtt ötven darabból álló ezüst evőeszközkészlet, a háromágú gyertyatartók, a hollóházi bonbonniere és cukortartó, az ónfedeles tejszínes kancsó, apránként mindent elkótyavetyéltek, felélték az értük kapott koronákat.

     A tágas nappali tizenkét személyesre nyitható intarziás asztalával, a hozzávaló székekkel sem büszkélkedhet régóta Anyuka. Vállalati menzán, csővázas, hajlított nyírfaülőkéjű széken műanyag tálcáról ebédel a lánya, Rozália. Nyugalmi helyzetben is pörög, mint a motolla. A pultnál gyümölcslevest, pontyot Orly módra rizzsel, majonézzel és lekváros fánkot tett a tálcájára. Lárvaarcában ülő keskeny ajka horpaszába, mint hajdan Édesapa vasvillával a szekérre a szénát, egyetlen határozott mozdulattal löki be az összevagdalt, szétdúlt falatokat egymás után, hogy rájuk se néz. Közben egyfolytában fennhangon magyaráz a beosztottjainak. Kapkod össze-vissza. Először a szívós fánkot tépdesi puszta kézzel és dobálja vissza a kistányérra, három falatkát véletlenül a majonézes tálkába csap, majd pontydarabkákat hajigál magába és utána löttyent négy kanál meggylevest. Maga elé húzza a szétszabdalt fánkot, bekap egy falatot, sebtében szétrágja és lenyeli, maga elé rántja a majonézes tálkát, nagykanállal esik neki a tartalmának. Őszintén elcsodálkozik rajta, hogy hogyan kerültek bele fánkcafatok, és rögvest visszakanyarodik a főfogáshoz. Csámcsogva dicsérgeti, majd miután bekebelezte, utána küldi a maradék ízes fánkot és a csészét a szájához rántva az egészre rálöttyinti a meggylevest. Mindig ilyen kutyafuttában habzsol, aztán délután nem győz sápítozni háborgó gyomra, szuttyogó belei felett.

     Egy másik alkalommal a talpas üvegkehelyből nagykanállal kilapátolja a somlói galuskát, utána zavarja a leves hígságú vadast a papírvékony marhahússal, a szürke zsemlegombócokkal, és ezeket nyakon csapja a még mindig forró, zsírkarikás, túlcukrozott paradicsomlevessel.

     Miért nem eszed szép sorjában a fogásokat, affektál a melléjük kéredzkedett egérszürke könyvtáros nő.

     Először is nem érek rá, drága az én időm. Másodszor pedig mindig olyan sorrendben eszem, ahogyan ezek hűlnek. A somlói eleve hideg volt, arra nem kellett várni, a vadas éppen ehetőre lehűlt, mire sorra került, a levest pedig jobban jártam volna, ha beviszem az irodába, mert utolsónak is hólyagosra égette a nyelvemet.

     Jobban teszi, ha befogja a lepénylesőjét ez a Júlia, utal Rozália a könyvtáros nő okoskodására, miután elhagyták az akvárium kinézetű étkezde hagymagőzét. Nézzétek, úgy megy a folyosón, mint a moslékba esett csirke.

     Az meg hogy megy, tátja a száját a langaléta villanyszerelő kolléga.

     Az ülepén összerántja a tollakat a ráragadt moslék, emiatt olyan egyenesen lépked, hogy majd seggre esik.

     Nagy az isten állatkertje, pöszögi az alsó fogsor nélküli villanyszerelő, aki pontosan úgy fest, mint egy zsiráf. Hosszú x lőcslábak, löttyedt has, beesett mellkas, égig érő nyak a rajta imbolygó pamacsos fejjel.

     Hát csak ne affektáljon és pipiskedjen nekünk itt egy ilyen kényes majom, tér vissza Rozália újfent a könyvtáros nőhöz. A jóízű evéshez kéz és száj elégséges. Feltétlenül hozzátartozik az élvezethez, hogy a kezével és a szájával érintse a kaját az ember. Én is úgy tépkedem szét reggel a műanyagtálcámon a két üres zsemlémet, marcangolom, mint a keselyű a döghúst. Minek körülményeskedni egy egyszerű cél eléréséhez, ahhoz, hogy ne csikorogjon üresjáratban az ember gyomra. Nem tudjátok, hová tűnt a Gabi?  Miért nem jött ebédelni? Ennek is vákuumot kéne szereltetni a székére, hogy a helyén tudjon maradni. Ott támasztja, ni, a portás pultját. Nézzétek! Meg tudná azt valaki mondani, hogy miről tud ez egész nap locsogni?

     Beront a titkárságra. Ló D 4, mondja éppen Micike. Király A 6, válaszolja Jolika nyerítve.

     Na tessék! Ezek itt benn sakkoznak. Ezért vettem a drága számítógépeket, hogy naphosszakat azzal verjétek a blattot vagy sakkozzatok? Kíváncsi lennék, hogy elkészült-e a negyedéves mérleg? Na, Jolika! Most legyen olyan nagy a szád, mint a puckos verébnek! Jön érted a Papa a csühögőjével? Utal az ócska Wartburgjukra. Mert ha igen, hazaránthatna engem is. Elég nagy pakkot raktam össze a rongyosnál reggel útban idefele. Oly módon fonja össze maga előtt a karjait, hogy széles tenyerei kicsi lapos mellein pihennek. Bevásároltam a piacon is, hagyma, paprika, krumpli, minden, most meg úgy csapkod a szívem, hogy majd kiesik a medréből. Vettem egybe részes fürdőruhát, mert beutalót kaptam a reumatológián a gyógyfürdőbe. Bikiniben csak úgy szabad fürdőbe menni, hogy egyenest az öregek közé a forró pocsolyába besurranni. Ne lássák a lógó, bőrös hasamat.

     Hiába játszotta az egész népes pereputty egy életen át az úri fiúk és az úri dámák szerepét, nem marad más utánuk, mint néhány cakkos szélű repedezett, besárgult fotó, meg a sovány vigasz, hogy „szellemképüket az utódok őrzik.”[2]

[1] Kálnoky László: A kegyelet oltárán
[2] Kálnoky László: A kegyelet oltárán