Jelige: Mandelbrot

Beküldte: admin, 2012-01-22 20:10:05  | Címkék:

Patthelyzet könnyűtisztekkel

„Hová lettek a családi ereklyék”[1] A csontok, a vér az üvegcsékben, amik előtt leborultunk? Ami dicsőséget, vagyont és szerencsét hozott nekünk nemzedékeken át?

A kérdésben a család maga két felekezetre szakadt: nihilistákra és romantikusokra. A nihilisták szerint mindent megsemmisült, amikor az öreg grófon, az utolsó grófon erőt vett a vallási hóbort, és a Prédikátorok könyvének szellemében betege lett a gondolatnak, hogy a csontokat és a véres üvegcséket, amiket ő és tiszteletreméltó ősei könnyel és verítékkel szereztek, maga után kell hagynia olyan utódok kezén, akiket ő nem is ismerhet – de akik minden bizonnyal elfajzottak lesznek, mert minden nemzedék rosszabb, mint az előző volt. A romantikusok szerint az öreg gróf valóban így gondolkodott, csak épp a vallásossága miatt nem pusztította el, csak elrejtette az ereklyéket mindenki elől – a család elől, de családi földön.

A romantikus felekezet persze azt nem tudta megmondani, hogy „ugyan mégis, pontosan hova”.
Becsületükre legyen mondva: e gyengeséget igyekeztek kiiktatni. Jól emlékszem arra az utolsó nyárra, mikor mint kisgyermek figyeltem őket a tornác alól: sakktábla mintájára felosztották a kerteket, a parcellákat (f6, c2) szétporciózták egymás között, és ástak fáradhatatlanul. Végül, azt is mondhatnánk, az inga megállt a kút fölött: nem maradt más hely, sehol nem lehetett, csak ott.

Otthagyván a sakktáblát, leereszkedtek ketten a kútba, a család két büszkesége: Henrik, a futóbajnok, és Laci, aki lovasversenyeken indult kinn Németországban. Elválaszthatatlan barátok voltak, unokatestvérek, a futó és a lovas, a könnyűtisztek – leereszkedtek, és nem láttuk őket soha többé.

Hová lettek?

A család megint két felekezetre oszlott. Az eredetileg romantikusok azt mondták, mind elpusztultak. Az eredetileg nihilisták az mondták, élnek ők, de még mennyire élnek, csak szégyenükben, hogy nem találtak semmit, elbujdokoltak, talán egy alagúton át, mint egy Sue-regényben. Azt persze nem tudták megmondani, hogy pontosan hova.

És, lássatok csodát, mindkét felekezetnek igaza lett: elpusztult mind a két könnyűtiszt, abban a hatalmas földrengésben, ott Új-Zélandon, ahol előtte oly sokáig nagy gazdagságban éltek. Mert megtalálták az ereklyéket, bizony meg, de ezután nem visszajöttek hozzánk, hanem ástak tovább előre – mígnem a Föld túloldalán lyukadtak ki. És az ereklyék, melyek előtt ott leborultak, dicsőséget és vagyont hoztak nekik. Még az is lehet, hogy egyszer visszatértek volna.

De aztán megrengett a föld, és minden odalett: a csontok, a vér, a könnyűtisztek.
„Szellemképüket az utódok őrzik.”[2]


[1] Kálnoky László: A kegyelet oltárán
[2] Kálnoky László: A kegyelet oltárán