Pályázatok » Kálnoky László 100 » Jelige: Málna
„Hová lettek a családi ereklyék”[1]?
Lelkünknek ki tart majd meleget?
Ki fogja dicsérni tetteiket?
S magányos szívünket mi rezegteti meg?
Még leporolt tárgyaikon kezeik nyoma.
A szívek dobbanása elenyész.
Nem tudjuk merre, mikor és hova.
Eltűntek, s temetők sora a tény.
Miért is kellett, hogy együtt legyünk?
Az élet miért sodort így egybe?
Minek várjuk a szebbet, a jobbat?
S torkunkat miért szorongatja szeretet?
Csak megyünk előre, életet keresünk.
A jövő felé irányul reményünk.
Ők nem tűnnek el. Voltak, lesznek. Jönnek és mennek.
„Szellemképüket az utódok őrzik.”[2]
[1] Kálnoky László: A kegyelet oltárán
[2] Kálnoky László: A kegyelet oltárán