Pályázatok » Kálnoky László 100 » Jelige: májusi eső
„Hová lettek a családi ereklyék”[1]
nem volt kis szobám...- kérlek mesélj.
Mondd, hogy volt fotó a falon
törékeny anyámat ölelő apámról,
őket is szerető nagymamámról,
kicsit görbe hátú, nevető nagyapámról.
(Úgy hinném, de talán igaz volt.
Habár e kép is csak fekete s fehér.
Színesre tán, nem is festeném...)
Volt fejemen horgolt kis sapka,
öcsémen sál, amolyan kötött, mintás.
Húgom kezében kócos rongybaba,
előttünk asztal, a csend melegével
fonott kaláccsal, friss kenyérrel.
Vázában virág -olyan mindig nyíló-
a háttérben egy kopott nyitott ajtó.
A szoba bal felén egy óriás kanapé
tömött párnákkal a nagy dunnán,
és egy elnyűtt óra fenn a falon.
(Nincs e képen tévé,
hajszolt vibráló számítógép.
Sem kezekben
mindent tudó telefon.)
Mert az élet konok:
és szép lesz az, ha nem is úgy volt...
annyi év után érzem, -mégis-
„szellemképüket az utódok őrzik.”[2]
[1] Kálnoky László: A kegyelet oltárán
[2] Kálnoky László: A kegyelet oltárán