Jelige: Maci2010

Beküldte: admin, 2012-01-30 20:36:21  | Címkék:

Szívtörténelem 

„Hová lettek a családi ereklyék”[1] elkopott darabjai,
S emlékek hosszú áradatának szétomlott, megtört falai?
Hová tűnt a napfénytől megolvadt, álmoktól megtelt aranykehely?
Hol van a kulcs, mely a szíveket nyitja? Mondd! Ne hallgass! Felelj!

Látni lehet még a múltat az úton, a reszkető, öreg, ráncos kezet,
A sárban a lábnyom, mit maga mögött hagy, a szívben az érzés, mely elveszett.

Gyermeke könnye mossa a földet, feléje nyújtja érdes kezét,
De ott van a porszem, megbotlik benne, elveszti minden erejét.

Értetlen szemekkel  nézi  a  gyermek, ki  járni még nem tud, csak szíve viszi,
S hogy mindez valóság:az eltűnő árnyak, a meghasadt szivek,- el sem hiszi.

Hogy hol van a szívem? Az úton poroszkál, könnyező hangok büszkén előzik,
Ott jár a Múlt is, a felnőtt, s a gyermek, „szellemképüket az utódok őrzik.”[2]

 

[1] Kálnoky László: A kegyelet oltárán
[2] Kálnoky László: A kegyelet oltárán