Jelige: LOVE

Beküldte: admin, 2012-02-04 15:17:00  | Címkék:

„Hová lettek a családi ereklyék”[1],
Vagy nem is voltak, s mindez álomkép?
Hol vagyok most, mi vesz körül?
Tűzbarlang árnyékában miért keresem, mi rég eltűnt?
Keresem régholt s magányos életem,
Keresem szívem hullámzó, vad tengeren,
S mint gyötört rózsát egy álnok ha leszakít,
Hol földből kibújt, és életre kapott, senki vissza nem viszi.

Egy ábránd ellen tenni mit lehet?
Adjam el ördögnek egyetlen lelkemet,
Hogy ragadjon el, vigyen ki onnan,
Hova önszántamból mentem, elhagyván sorsomat?
Vad vizek ura, Poszeidón, ha hallasz, áruld el,
Miért kell bűnhődnöm azért, mit nem követtem el?
Miért fáj a szó, mi halkan felcsendül,
S azt suttogja: „Menj innen, menekülj”?

Talán csak álom, s már a hajnalt várom,
Várom, hogy láthassam családom,
Kezük szorítsam újra, mintha mi sem történt volna,
Hogy könnyes szemmel, karjaikba borulva,
Lábam talajon álljon, s ne tengődjek élet-halál határon,
S ha el akar vinni egy újabb ábránd, vigyen hát, nem bánom,
Nem egyedül megyek, s a sok lélek majd más testben rejtőzik,
„szellemképüket az utódok őrzik.”[2]

 

[1] Kálnoky László: A kegyelet oltárán
[2] Kálnoky László: A kegyelet oltárán