Jelige: LIne

Beküldte: admin, 2012-01-07 17:58:27  | Címkék: l

Roskadó remény

„Hová lettek a családi ereklyék”[1]
mi maradt mára? Csak  illúzió, emlék.
...Múltba révedő megfáradt tekintet;
régi ház, a föld,  ...eszi az enyészet.

A tanyájáról  nagyvárosba vitték...,
szürke szeméből csordogál az emlék...
elkopott minden, mint az élet maga,
látja, és érzi, nincs már út haza.

...Ölelő lombja a vén eperfának,
őrzi - e fészkét sárgarigó párnak?
Fű között rozsdás, megkopott boronák
ölelik egymást, mint régi cimborák;

száraz gaz között megkopott vasekék, 
marasztalná még a roskadó reményt...
Barázdált arcán a fáradság könnye,
halványul vágya, már nem futja többre.  

Élete itt telt, itt volt a mindenség,
az ifjúság volt, mindez már elmúlt rég.
Zár a gondolat, tovább nem időzik,
„szellemképüket az utódok őrzik.”[2]

[1] Kálnoky László: A kegyelet oltárán
[2] Kálnoky László: A kegyelet oltárán