Jelige: Levendula

Beküldte: admin, 2012-01-22 18:09:11  | Címkék: l

Ónagymama fényképe  

„Hová lettek a családi ereklyék”[1],
az éjszakai hóesésben nézte
a házat, ismerős ablakok, balról 
a negyedik mögött a pianínó

állt, és hangosan szólt valahonnan a
falon átkopogva az új társbérlő,
hogy csend legyen végre, és nem emlékszik,
mi történt pontosan, aznap vasárnap

volt, ónagymama fényképén a gyöngyház-
berakásos hajtűre figyelt éppen,
halkabban játszott, hogy ő fogja egyszer
örökölni, miért jutott eszébe

most, hallotta sokszor, amikor kézbe
vehette. A déditől kaptam, akkor
anyáddal voltam terhes, büszkén hordtam,
bécsi nő vagy, suttogta a fülembe

nagyapád, isten nyugosztalja szegényt,
néha megszúrta az ujját, mondtam is,
a hajtűm’ akartad meglesni, fiam,
mert így hívtam őt, és ideje végre,

hogy magadba szállj, a konty alá valót
amúgy sem veted meg, talán nem késő,
hogy jó útra térj, pereltem, de semmi
haszna nem volt, és mérgében eladta

volna inkább, ami mától a tied,
angyalom, a pesti Operában is
hajadba tűzheted, ha nem, már tudod,
„szellemképüket az utódok őrzik.”[2]

[1] Kálnoky László: A kegyelet oltárán
[2] Kálnoky László: A kegyelet oltárán