Jelige: "Létmoraj"

Beküldte: admin, 2012-01-15 19:36:18  | Címkék: ,

Ősök foszforeszkálnak a tudaton

„Hová lettek a családi ereklyék”[1]
a génjeinkre feltűzött csillagok
ki törli le a rigolyák kredencét
ha az ősök hiányától zsibbadok

a régi kamrában édes befőttek
között csodákat oldott számban a nyál
az íz fufrui torkomig lenőttek
s gyermekké kötött a káprázat fonál

múltam csontig hatolt zeneművében
most egy gordonka játssza a dallamot
ovis korom gyönyörét újraélem
ahogy Hófehérke mellett ballagok

bennem a világháborús nagybácsik
bölcselkedése nagy sztorikat himbál
szavuk vége a Don-kanyarig látszik
s ámuldozz ki a történeten kint áll

de ki tudja hogy nagyanyám polcáról
hová lett az ábrándok sminkkészlete
a rímek közt nagyapám hogyan táncol
ha nem evett már kétezer-hét hete

a ’hatvanas évek lágy mosolyából
hová lett a nagynénik protézise
s ha pár bárt engedek a szólabdából
vajon ez a játék még poézis-e

hiába kelünk a végnél korábban
az első ráncokra várni alig kell
a múlás örök paragrafusában
mondd az öregedés hányadik cikkely

ha szépen művelem álmaim vajon
hány tonna csók terem a férfiőszig
ősök foszforeszkálnak a tudaton
„szellemképüket az utódok őrzik.”[2]


[1] Kálnoky László: A kegyelet oltárán
[2] Kálnoky László: A kegyelet oltárán