Jelige: Lehettem_Volna_2

Beküldte: admin, 2012-01-19 20:59:24  | Címkék: l

Késleltetett zuhanás

„Hová lettek a családi ereklyék”[1]?
Hölgyeim és uraim, tanult kollégáim! E kérdésből kiindulva szeretném önöknek röviden felvázolni a „késleltetett zuhanás” elméletét, mely a családi ereklyék keletkezését, szétszóródását és megsemmisülését foglalja egységes rendszerbe.

Mi is a családi ereklye? Nos, családi ereklye az a tárgy, mely már nem használatos eredeti rendeltetésének megfelelően, de korábban közvetlen kapcsolatban volt valamely már nem élő családtagunkkal, továbbá elegendően nagy „ereklye-súllyal” rendelkezik. Az ereklye-súly az adott családi ereklyében tárolt emlékek mennyiségének, az „emlék-térfogatnak”, és az emlékek felidézése által kiváltott hatás fajlagos erősségének, az „emlék-koncentrációnak” a szorzata. Arányos az emlékezésre fordított idővel.
Hogyan keletkezik s családi ereklye? Az ereklyék genézise három kritikus eseményből áll, melyek tetszőleges sorrendben, akár egyidejűleg is bekövetkezhetnek. Ezek a következők: a tárgyat birtokló személy halála, a tárgy új tulajdonos birtokába kerülése, végül a tárgy eredeti funkciójának megszűnése.
Tekintsünk egy egyszerű példát, melyben a tárgy egy zsebóra! Az apám használja, az apám meghal, az óra az enyém lesz, használom egy ideig, majd elromlik, és elrakom. Ebben a pillanatban létrejött egy „apámzsebórája” nevű családi ereklye. Valóban szükséges mindhárom esemény bekövetkezése, hiszen amíg az apám használja, addig a zsebóra csak „zsebóra”, nem családi ereklye, amíg én használom, „zsebóraamiazapámévolt”, de még mindig nem ereklye, azután és csakis azután lett az, hogy én elkezdtem nem használni.

Amikor a barna kórházi papírzsákból, a ruhák alól előkerült a zsebóra, már nem járt. Fél négy múlt rajta két perccel. Ki tudja, melyik nap, délután vagy hajnalban, de pontosan kettő perccel fél négy után, mint a lélek, kiszállt belőle földi lényege, a zsebóraság. Családi ereklyévé vált.

Az „időrend-invariancia” törvénye kimondja, hogy az események sorrendje nem befolyásolja az ereklye-genézis eredményét. Szorgalmi feladat levezetni, hogy a lehetséges 6 különböző sorrend bármelyikének végső produktuma családi ereklye.
Ha minden ember után marad legalább egy, akkor hogyan lehetséges, hogy a családi ereklyék mennyisége mindenkor arányos az emberiség létszámával, vagyis az Univerzum „családiereklye-sűrűsége” állandó? A magyarázatot az ereklyék disszipációja, azaz szétszóródása és eliminációja, azaz megsemmisülése adja meg.
Tekintsünk ismét egy példát! A családi ereklyék a fiókomban hevernek. Időnként előveszem némelyiket, vagy csak véletlenül a kezembe akad egyik-másik, néha megmutogatom a családtagjaimnak, barátaimnak. Előfordul, hogy valaki addig könyörög, míg végül odaajándékozom neki az egyik darabot. Ez az úgynevezett „aktív disszipáció”, azaz „tevőleges szétszóródás”. Lehetséges, hogy nem ajándékozok senkinek semmit, de valamelyikük ellop tőlem valamit, ekkor „passzív disszipáció”, azaz „elszenvedett szétszóródás” következik be. Az aktív disszipáció általában a kisebb, míg a passzív a nagyobb ereklye-súlyú darabokat érintheti. Harmadik esetben az én halálom után kerülnek másokhoz, ez pedig a „véletlen szétszóródás”, azaz „spontán disszipáció”.

A fiam gyakran szeretett volna játszani az apám órájával. Soha nem engedtem neki. Sírt, haragudott érte, és megijedt attól, hogy én könnyezem.

A disszipáció során a tárgyak ereklye-súlya szigorúan monoton módon csökken – ad absurdum – teljesen el is fogyhat, és ez át is vezet bennünket a folyamat harmadik fázisába, a családi ereklyék megsemmisülésébe.
Amint az ereklye-súly elér egy kritikus értéket, az úgynevezett „kacat-küszöböt”, az adott tárgy átalakul, és „apám zsebórája” nevű családi ereklyéből „meddigőrizgetjükmégeztavacakot” nevű lommá válik. Ez a folyamat általában három generációváltás alatt játszódik le. Az így létrejött lomok elhanyagolhatóan rövid idő alatt kikerülnek a családok fiókjaiból. Egy részük egy speciális transzmisszió, a „lomtalanítás” útján más háztartásokba kerül „háthajóleszvalamire” nevű potenciális használati tárgyként, de ez nincs hatással az ereklye állapot megszűnésére.

A fiam nem ismerte a nagyapját. Az ő fia biztosan játszhat majd a zsebórával. Hajósat, repülő csészealjasat, parittyásat, bármit.

A „késleltetett zuhanás” elmélete szerint tárgyaink mintegy három generációnyi távolságban lemaradva követnek bennünket, majd utánunk hullnak, és egyesülnek velünk. Zsebórák a nagyapákkal, rózsafüzérek a dédnagyanyákkal. Színes tintafoltokként egymásba folyt „szellemképüket az utódok őrzik.”[2]

[1] Kálnoky László: A kegyelet oltárán
[2] Kálnoky László: A kegyelet oltárán