Pályázatok » Kálnoky László 100 » Jelige: kvaterkazni
„Hová lettek a családi ereklyék”[1],
Kik emlékeinket mederbe terelték,
nem szivárogtak parttalan jelenben:
fegyverré válva avatott kezekben
időztek, épp az elmúlás ellen ők,
sárgult fotókról mosolygó gyönge nők,
arkhimédeszi pontjai a nyárnak,
kik haza férjt, fiút hiába vártak.
Hova lettek a tegnapi vacsorák,
hol együtt volt kvaterkázni a család
hol a helyét könnyedén megtalálta
talán az is, ki ma csoportban árva!
Hiába mutat fel büszke ideát
a monitor vagy bármilyen álvilág,
ha a negatív lenyomat a való,
és az eszmény csak ágálva szavaló…
És hová lesznek a képek, ha végünk,
ők is elégnek, ahogy mi égünk?
Gyertyavégeiken viaszt csepegve
mennyi fölösleges élet pereg le,
hogy aztán tékozló padlóra hullva
még keményebbé legyen, mint a murva
sír körül – marad a por, mit a szél fölszít:
„szellemképüket az utódok őrzik.”[2]
[1] Kálnoky László: A kegyelet oltárán
[2] Kálnoky László: A kegyelet oltárán