Jelige: KOLINDA

Beküldte: Admin, 2012-01-05 20:37:10  | Címkék:

AZ OBOLOSZ ÁRA

„Hová lettek a családi ereklyék”[1]
keresetlen emlékek tükörképei egymást bámulják.
Behavazott küszöbön hányszor lehet valakit átrugdosni,  hogy megértse az íratlan  szabályt:
Halálunk: séta a kereszt alatt.
Amit megválthatsz,  kifizethetsz egymásra ragadt érmékkel,  miket
megtisztított a Sztüksz zavaros vize…
Hiszen addig,  az utolsó percig volt hite az örökké kétkedő halandónak.
Bizonyságodnál vásárolt biztonságod a nagyobb,
pénzedben bízó obolosz-gazda.
Egymásra forrasztva- rakva a nehezék,  mit át kell vinned,
és itt már nincs jatt,  borravaló.
Apró nem húzza zsebed,  nincs gond a számlálással ellenőrzött
piti kis egyenlegeiddel,  hiszen a csónakba préselt
csomag-testeinkkel szállítjuk a leendő porhüvelyt.
A zavartalan csónakút ára tisztességes eredetű,
nem lopott,  mint borfoltos álderű,  a tettetett mosoly,  a hazug vigyor,
ahol az egyenes beszéd lábatlan hegymászóvá törpült,  mert
végzetes hegygerinclövést kapott.
Nem mutatod ki,  de az elvárt alázatodnál is nagyobb a félelmed,
hiszen érmekre váltva engedted,  hogy
elrúgja csónakját az a kedvetlen,  néma gnóm.
És már nem hörög hang, lehelet sem bűzlik,
„szellemképüket az utódok őrzik.”[2]

 

[1] Kálnoky László: A kegyelet oltárán
[2] Kálnoky László: A kegyelet oltárán