Jelige: kapocs2

Beküldte: admin, 2012-02-07 23:01:33  | Címkék:

Már nem hiszem

„Hová lettek a családi ereklyék”[1]
s a boldog, meghitt vasárnap esték?
Azok a percek, mikor együtt lehettünk,
mikor boldogan, bú nélkül élhettünk?

Már nem tudom hol lehet e világ,
csak az emléke tekint néha rám.
Csak emlék és már nagyon halvány,
talán nem is soká élhet már.

Mára csak a bánat maradt egyedül,
elhalványult minden szép reményünk.
Nincs már boldogság, se mosoly, kacaj,
csak csend van, némaság, és zavar.

Hiszen annyira szép volt minden,
hogy lehet, hogy vége, nincsen?
Nincsen már folytatás, a láng kialudt,
csak én vagyok, fáradtan, boldogtalanul.

Mert már nem hiszem, hogy megérné,
már nem hiszem, hogy elérném a célom,
annyira elvagyok már fáradva,
csak feladnám félúton.

De ha lenne még egy kis szikra,
valami, ami újból megmozgatna,
akkor biztosan mennék, küzdenék,
de így már nem, már nincs miért.

Maradok bánkódom, búsulok tovább,
s emlékezem, hogyan is lehetett az már,
vigyázok az emlékek töredékére is,  
„szellemképüket az utódok őrzik.”[2]


[1] Kálnoky László: A kegyelet oltárán
[2] Kálnoky László: A kegyelet oltárán