Jelige: kapocs

Beküldte: admin, 2012-01-14 22:35:55  | Címkék:

Érzés

„Hová lettek a családi ereklyék”[1]
Ó drága fiam, bárcsak értenéd,
azt a világot, azt az érzést,
melyet oly régóta nem feledek én.

Nem feledem, hisz nem tehetem,
csupán ez, mi maradt nekem.
Csak az érzés, mely velem jár,
kél, fekszik, s szíven talál.

Szíven, de mélyen, egészen középen,
valahányszor nem akarom, s nem kérem.
Hiszen fáj, mert belém hasít a gondolat,
hogy minden, mi egykor volt, elmúlhat.

S el is múlik csendben vagy hirtelen,
de az érzés, az, marad, kísér engem.
S ezt nem szabad, ne engedjük veszni még,
mert kell valami tőlük, mi bennünk él.

Kell, hogy őrizzük, vigyük tovább,
hisz csupán ez maradt, semmi más.
Nem kézzel fogható, nem tárgy,
csak egy gondolat végtelen időkön át.

Ó drága fiam, ezért ezt hinned kell,
s őrizned neked is, majd továbbadni fiadnak,
hisz a családi ereklyék hangja bennünk lakozik,
„szellemképüket az utódok őrzik.”[2]

[1] Kálnoky László: A kegyelet oltárán
[2] Kálnoky László: A kegyelet oltárán