Pályázatok » Kálnoky László 100 » Jelige: kaktusz
„Hová lettek a családi ereklyék,”[2]
s az értékeiket megformáló ember,
mert nem mind volt hitszegő, hazug,
akit kiejtett emlékezetéből a Föld,
akinek nevét, esendő igyekezetét
porrá zúzta a malomkő-mindenség,
nem mind volt álnok, galád,
akit elsodort az özönvízidő,
elnyelt a rengeteg életerdő,
akinek az örökúton nyoma veszett,
akit nem őriz arcvonás, szívverés,
testbe írt képmás, vigyázó tűnődés.
Nem mind volt alávaló,
akinek sorslapját kitépte
könyvéből az eredendő tudat,
akadt köztük vészben vándorló,
ki megadón hajtotta fejét
az akarnok létezés jármába,
ki névtelenül is névre érdemesen
öntötte példáját emberségformába,
ki jámbor hittel rótta köreit
az anyagon átvivő kétkedés pályáján,
s elszántan védelmezte a cselekvés
jelzőtűzzel mutatott törvényét.
Hová tetted élőlényeidet, Alkotó?
Ejtettél-e könnyet az elveszettekért,
kik a pusztulás végállomás-árkaiban
eszméltek a mindentudás kínjára,
kiknek vakító fényű reményét
a vaksötét végesbe hajította a való?
Kik itt jártak, mind rejtve sorakoznak,
hagyatékukkal töltekezik az üresség,
a vissza se néző időben előremenet
a Föld vándorainak szent teremtését
a nézők színházunkban elemzik,
„szellemképüket az utódok őrzik”[3]
[1] Kálnoky László: A kegyelet oltárán
[2] Kálnoky László: A kegyelet oltárán
[3] Kálnoky László: A kegyelet oltárán