Jelige: K.A.L.

Beküldte: admin, 2012-02-02 23:12:45  | Címkék:

Elfödött emlékek

„Hová lettek a családi ereklyék”[1]… A teste görnyedt volt, a fehér, meggyötört atléta átvette görbe gerincének vonalát, oszlopának göröngyeit. Az ágy szabad vége felemelkedett, ahogy egész súlya a másik szélére nehezedett. Frottír kék csíkos pizsama alsója ráúszott a csontos combjaira. Hideg, elnyúlt lábfeje hunyorított ki a szőnyegre gondosan elhelyezett pamut papucsból. Kezei hanyagul omlottak először az ölébe, s majd csak ezután csúsztak le combjáig, amiket csak a sovány, kövezett térdkalácsa állított meg. Tekintete üveges volt, világos hályog öregítette meg.

Mozdulatlanul nézte az ágya szélén pöffeszkedő, illetlen, ezüstözött éjjeliszekrényt. Lábai már elhasználtak voltak, sarkainál egészen az alapozóig kopott a csillámló festék. A fiókok otromba kék gombjai meredeztek vissza az elnyűtt, ráncos arcra. A szekrény legfelső polcán csak a szélén besárgult műanyag díszterítő meztelenkedett.
Hová lettek a családi ereklyék… Az aranysárgán hunyorgó nyári emlékek, a gumiabroncs hinta, a Tata régi fűrészporos műhelye, az édesanyja állandó vaníliás illata. Az első nehezen megszerzett ötös abból a fránya matekból. Csók Lizivel az elemi iskola hátsó kapujánál. Az apja pofonja, mikor az autók előtt futott át az úton. A bátyja csipkelődése az utolsó szem medvecukor miatt. Az első igazi női ölelés. A téli fagyban lerobbant Trabant szerelése. Szitkozódás minden egyes seb miatt borotválkozás közben. Az ötkilós ponty kifogása. A mama szilvalekváros-mákos sütije. A fia első szava. Lizi huszadik cipője. Anyja állandó aggódása. Bográcsozás a kertben. A ház vakolatának lerúgása focizás közben. A szomszéd öreg idegesítése. A talált korcs kutyakölyök rejtegetése. A töri könyv képeinek kipingálása. Az állandóan örökölt ruhák, a két számmal nagyobb nadrágok, a bokán lógó zokni sarka. Az első hazugság az anyjának. A kiesett, mámoros percek az alkohol miatt. Eltitkolt női csókok, ölelések.

Lizi gyönyörű kék szeme. Lizi harmincadik cipője. A lánya első tipegése. Az apja bölcs szavai. Idegeskedés a kártyán elvesztett konyhapénz miatt. A család új, nyugati kocsija. A Balatonnál lángosozás, a fagyiárus lány csillogó mosolya, a felesége pofonja, az anyja ölének melege. A lánya első udvarlója, a lánya udvarlóinak fenyegetése, a haverokkal bódult, kocsmaszagos vitázás. Vasárnaponként a mamával templomba járás. Az első törött láb, majd kéz, az állandóan bevert fej a felfüggesztett ablakos konyhaszekrénybe. A minduntalan csöpögő mosdócsap, a csap megszerelése, az egész lakás vízben elúsztatása, a felesége őrjöngése.
Lizi gyönyörű mosolya. A fia külföldre szökése. A fia leveleinek olvasása. A lánya autóbalesete, a kórház kénes szagú folyosója. Az ötven fokos nyár. Lizi kisírt szeme. A kertben álló szomorúfűz, a gyerekként felfedezetett rózsaszín hernyó. Sátorozás a Bükkben. Az első mobiltelefon összetörése. Lizi vonzó vállai. Futás az utca vadkorcsa elől éjszaka. Krumplihámozás, a centik vágása, katona sztorik kifáradhatatlan mesélése. A gyerekszoba mázolása. A postással állandó ordibálás. A fűnyírástól való fanyalgás. Lizi vizesen hullámos haja…
Megremegett az egész teste, mikor a nyitott ajtón beszűrődött a folyosón végigtolt fém ebéd kocsi nyikorgó, nyers hangja. Mind a négy görgős lába eszeveszett rángásba kezdett, ahogy a kopott műanyag linóleumhoz ért.
Tétován tapintotta a fiókos szekrény besárgult terítőjét, amíg tekintete meg nem akadt a parkettán végignyaló éles, világos napfényen. A felakasztott függöny szolid mintái táncra keltek a napsugárral, lassú keringőt festve lábai elé. A szoba hideg, érdes falai hirtelen felmelegedtek a kintről áramló energiától. Erőt vett magán, mellkasának és hasának kocsonyásodott izmai teljesen befeszültek a lábai megemelésétől. Testének így egész hosszával végignyúlt az ágyon. Hanyatt fekve sovány alkata elmerült a szürke ágytakarón. Szemei a plafon barázdáit lesték. Gondolatai csapongtak, éveket ugrottak előre, vissza, s majd újra előre.
Ráncai hirtelen kisimultak, szelíd mosolygás vette át uralmát arcizmain. Teste könnyűvé vált, elernyedt. Megbékült, hisz elfödött emlékeiknek „szellemképüket az utódok őrzik.”[2]

 


[1] Kálnoky László: A kegyelet oltárán
[2] Kálnoky László: A kegyelet oltárán